Zselenszky

Gyerekként, az ember, érzi, hogy baj van a kereszténységgel... mert gáz, hogy hadjáratok voltak, meg égetések, meg ilyenek... és tudja, hogy ezek nem férnek bele a dologba. Viszont, reméli, hogy létezik valahol egy igazi kereszténység, amiben valódi a világosság, és élet, és szeretet... és megbocsájtás... Aztán eltelik pár évtized a keresgéléssel, és mégse talál ilyen igazit. Lemond az egészről... mindenhol csak pénzt szednek, mindenhol bosszúálló az istenkép... elég volt, égő az egész. Majd, amikor feladja, kiderül, hogy az eredeti, gyermeki elképzelései évezredesek.. évtízezredesek. Ájjéééé... Jézus élt, és normális volt... és voltak királyok, akik szerettek, és igazak voltak... és voltak mese-birodalmak... és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé. Megtudja, hogy igazak a mesék... és feltárul előtte mindenek jelentése, majd azon felül egy lesz mindennel. .................ééééés: örül a gyerek...
és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé és a lélek, a szellem nem vallás kérdése többé... sem Krishna, sem a Buddha, sem a Krisztus, sem Máni, sem Atilla, sem István, sem László, sem Mátyás nem vallás kérdése többé.


Török-Zselenszky Tamás

TAMÁS SZÓL

Kiállok én, hogyha csenddel e zajban
más nem áll ki!
Istennel egy némaságomban,
sárkányt ülő úrfi:
ösztökélem, szálljon!
Bucskázzunk Napon át, izzunk fel!
Tündökkel veretik
szivárvány-köntösünk fodra fel;
üstököscsóva-tincs;
rajt’ hullok le a halálodba.
Találj hőt imával ocsúdni
a Magosságosba!
Végy támaszt, tanácsot
felőlem, féltőn ostorozlak!
Csendből ért tökélyre hívód,
bánd vétkeid, biztatlak:
zárd szemed! Gondolat
lassabb lesz, mint gyors bocsánatod,
jó Nénénk segítségével
míg Égbe feljuttatod!
Vörösből fehérlő
szkíta-más kezembe átveszem
ős pecsét-törőkről rám maradt,
tátos-mén mérlegem.
Halálra születtél,
második haláltól mentsd magad:
pattanj a lovamra
Te is fel, ne aludj, ne maradj!
Halból ki, vízből ki,
Földből fel, Holdból felszökelljünk!
Báránynak nagykönyve-lapjáról
olvaslak, lebbenjünk!
Részegségedből már
ébredj, lásd: részegen, mint győztem!
Zászlónknak rúdján a szélig kússz!
Lásd, holtan is éltem!
Szeress, így élj Te is,
győzz, fogadd Vénuszunk kegyelmét!
Élet koronáját,
szerelmünk: Istenfiú ékét!
Társulj a dolgunkhoz:
fényszabadításhoz, erénnyel!
Új Ninivé népe,
három nap éjszakánk feledd el!

BÁLINT SZÓL

Jónás-nép, érted is, nevedben hallgatok!
Magam’t is: hitből tudássá ért állatot.
Fény-palást mi gúnyánk, vérerünk sárarany,
jó Jupiter, s Vénusz hímezi meg, s hajam.
Szívemből vett fénnyel lélegezz, s általa
bölcsességre tégy szert, légy a jó otthona!
Megváltott, ne hűsölj, lépj ki az árnyékból!
Új már a szövetség, Tündér Máriánk szól.
Kegykérő szándékod, új, szép akaratod
meghallja hogyha kérsz;, megbocsájt, meglátod!
Mátyási áldozat tiszteletére, most,
törvénnyel napvágok, méltasd e halk dalost
azzal, hogy színt vallasz, azzal, hogy mást mentesz!
Mért kergetsz, mért bujkálsz, mért szürkével festesz?!
Köpeny és hón alatt millió tarka lap;
Testvérek legyünk, mint kezdetkor! Fogadlak!
Olaj-vért megtisztítsd, ingyen mérj jó árpát!
Te se véssz sötéttel, kelő Nap, ha felhág!
Földnek gyöngy-csillaga, perdülő, áradó
tengernek mélyéből megment, szép lázadó!
Megváltott, győzelmes, legyünk hát Egy család!
Örök fény váltja az archónok báb-korát.

Kánon-gyakorlatként, mint hangjáték hangozzék:

VÖRÖSBŐL FEHÉRLŐ KÉZBE (az álló sorokat Tamás, a dőlteket Bálint szavalja)

Kiállok én, hogyha csenddel e zajban
más nem áll ki!
Jónás-nép, érted is, nevedben hallgatok!
Istennel egy némaságomban,
sárkányt ülő úrfi:
jómagam hitből tudássá ért állatot

ösztökélem, szálljon!
Bucskázzunk Napon át, izzunk fel!
Fény- palást a gúnyánk, vérerünk sárarany!
Tündökkel veretik
szivárvány-köntösünk fodra fel;
jó Jupiter, s Vénusz hímezi meg, s hajam

üstököscsóva-tincs;
rajt’ hullok le a halálodba.
Szívemből vett fénnyel lélegezz, s általa
találj hőt imával ocsúdni
a Magosságosba!
Bölcsességre tégy szert, légy a jó otthona!

Végy támaszt, tanácsot
felőlem, féltőn ostorozlak!
Megváltott, ne hűsölj, lépj ki az árnyékból!
Csendből ért tökélyre hívód,
bánd vétkeid, biztatlak:
új már a szövetség, Tündér Máriánk szól,

zárd szemed! Gondolat
lassabb lesz, mint gyors bocsánatod,
kegykérő szándékod, új, szép akaratod
jó Nénénk segítségével
míg égbe feljuttatod!
Meghallja, hogyha kérsz; megbocsájt, meglátod!

Vörösből fehérlő
szkíta-más kezembe átveszem
Mátyási áldozat tiszteletére, most,
ős pecsét-törőkről rám maradt,
tátos-mén mérlegem.
Törvénnyel napvágok, figyeld e halk dalost!

Halálra születtél,
második haláltól mentsd magad
azzal, hogy színt vallasz, azzal, hogy mást mentesz!
Pattanj a lovamra
Te is fel, ne aludj, ne maradj,
mért kergetsz, mért bujkálsz, mért szürkével festesz?!

Halból ki, vízből ki,
földből fel, Holdból felszökelljünk!
Köpeny és hón alatt millió tarka lap;
Báránynak nagykönyve-lapjáról
olvaslak, lebbenjünk!
Testvérek legyünk, mint kezdetkor! Fogadlak!

Részegségedből már
ébredj, lásd: részegen mint győztem!
Olaj-vért megtisztítsd, ingyen mérj jó árpát!
Zászlónknak rúdján a szélig kússz!
Lásd, holtan is éltem!
Te se véssz sötéttel, kelő Nap, ha felhág!

Szeress, így élj Te is,
győzz, fogadd Vénuszunk kegyelmét!
Földnek gyöngy-csillaga, perdülő, áradó
Élet koronáját,
szerelmünk: Istenfiú ékét!
Tengernek mélyéből megment, szép lázadó!

Társulj a dolgunkhoz:
fényszabadításhoz, erénnyel!
Megváltott, győzelmes, legyünk hát Egy család!
Új Ninive népe,
három nap éjszakánk feledd el!
Örök fény váltja az archónok báb-korát.

(Pestszenterzsébet 2012. február 21.)

--------------------------------------

Részlet a velem készült interjú-könyvből:

"Megleled
Elveszíted
Megleled
Elveszíted
Megleled
Minden alkalommal tovább marad meg, míg végül Te leszel."