Zselenszky

Tördeletlenül....

Szám Dorottya interjúja www.ffek.hu

Beszélgetés Bogár László közgazdásszal Kínáról és a mikroglobalizációról.

Sokan sokféleképpen értelmezik a globalizációt, míg a fősodorbeli közgazdászok változat-
lanul kitartanak véleményük mellett, miszerint a globalizáció természeti jelenség. Ebből pedig
egyenesen arra következtetnek, hogy a természet evolúciós folyamatainak szerves része, és
egy kikerülhetetlen, a fejlődéssel és haladással rokon értelmű fogalom. Olyan technikai fejlő-
dés, amely az emberi akarat által befolyásolhatatlan - állítják. Ezzel a fajta értelmezéssel a po-
litikai viták értéksemleges tárgyává tették a globalizációt, megkérdőjelezve mindenfajta kriti-
kát. Pedig kritikusok is akadnak bőven, a gazdasági válság mélyülésével egyre szélesebb kör-
ben válnak elfogadottá érveik, amelyekkel a válságjelenségek könnyebben leírhatóak és ke-
zelhetőek. A globalizáció egyik hazai szakértőjét, Bogár László közgazdászt a globalizáció
természetéről kérdeztem, különös tekintettel a felemelkedő Kínára.

- Gyakran a témában laikus, de a gazdasági és világpolitikai témákban olvasott ál-
lampolgárok sem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy pontosan körülírják
a globalizáció jelenségét. Szeretném, ha definiálná a globalizáció fogalmát.

- Tény, hogy nagyon sok a bizonytalanság a fogalom körül. Születésének pillanatát sem
tudjuk pontosan beazonosítani, feltételezzük, hogy a kifejezést az ötvenes években használta
először az amerikai adminisztráció stratégiai részlegének vezetősége. Ezt követően, több mint
húsz éven keresztül legfeljebb csak az ezzel foglalkozó értelmiségi elit csoportokon belül volt
ismert. Később, a hetvenes években vált divatossá a környezetvédelmi problémák előtérbe ke-
rülésével. Magát a kifejezést különösen dezinformatívnak tartom. Ahogy Vass Csabával kol-
légámmal szoktunk fogalmazni, ez az apologetikus önbemutatás. Nyilván olyan nevet adok
magamnak, ami pozitív képet sugall rólam. A globalizáció valójában azt jelenti, hogy az em-
beriség egy létmód-váltást él át. A civilizáció hajnala óta ez a második ilyen létmód-váltás.
Értelmezésemben az emberi létezést megalapozó létmód a tradicionalitás. A XII-XIII. száza-
dig nem ismertünk más létmódot. Ez nem azt jelenti, hogy eddig egy idillikus létmódban él-
tünk, hanem azt, hogy mindig egyensúlyban tudtuk tartani a létpusztítást, a természet tűrhetet-
len terhelését, és a létharmóniát. Megfigyelhettük, hogy az ezt megelőző évezredekben min-
den olyan civilizáció nem volt képes fennmaradni, amelyben felborult ez a rend. Később, a
XIII -XV. században kialakult kapitalizmus, beléptünk a nyugatias modernitás korszakába. Ez
a létmód-váltás olyan mértékben megterhelte a külső és belső természetet, hogy a létmódunk-
nak már rég össze kellett volna omlania.

- Mégsem ezt tapasztaljuk…

- Nyugat egy olyan létmódot alakított ki, amely képes a saját deficitjeinek természeti árát
térben és időben áthárítani. Ezzel a képességgel korábban egyetlen civilizáció sem rendelke-

zett. Ezt a folyamatot a fősodrú közgazdaságtan, amely nem több mint magyarázó ideológiája
ennek a létszerveződési módnak, externáliaként írja le. Ezek extern, vagyis külső költségek,
amellyel cinikusan meg is nevezi, hogy a tőkés vállalkozónak ezekkel nem kell számolnia,
mert nem őt terheli. Nálam a haszon, nálatok a költség. Tartósan azonban ezt a rendszert csak
úgy lehet fenntartani, ha mögötte egy kőkemény rejtett hatalmi szervezet működik, hiszen
nyilván senki sem akar tartósan csak teherviselő lenni, miközben látja, hogy másoknál a ha-
szon.

- A gazdasági válsággal egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy USA veszít a hatalmi
erejéből, a globalizációs játszmából vesztesként kerül ki. Ezzel szemben, ha Kínára te-
kintünk, egy hihetetlen ütemben fejlődő nagyhatalmat látunk, amely képes volt kihasz-
nálni a globalizációban rejlő lehetőségeket.

- Kína olyan képességgel rendelkezik, amelyet egyetlen másik ország sem tudhat magáé-
nak. Felismerte, hogy világviszonylatban egyre több a westernglobalizáció vesztese, szélese-
dik a szociokulturális értelemben roncstársadalomnak nevezett réteg. Ezt megelőzendő, rend-
kívül primitív, silány minőségű, de mégis használható, és nem utolsó sorban elképesztően ol-
csó árucikkek tömegével látja el a világot. Munkát ad ezzel a különben roncstársadalomba ke-
rülő rétegének. Ráadásul ezt példátlan módon, planetáris méretekben teszi. Mai becslések
szerint 100-120 millió kínai család él világszerte. Létezik a globalizációnak egy kevesek által
ismert formája, a mikroglobalizáció, amely a nyugati típusú ún. westernglobalizációval szem-
ben sikeresnek bizonyult. Kijelenthetjük, hogy ma már nincs olyan kontinens, ahol valami-
lyen formában ne lenne jelen a mikroglobalizáció. A kínai családok egy információs és min-
den más egyéb cserékre épülő rugalmas és teherbíró hálót alkotnak, amelyek feltételezhetően
nem csak egymással, hanem az anyaországgal is állandó informatív kapcsolatban vannak.

- Miben rejlik Kínának az a képessége, hogy a mikroglobalizációs folyamatokat ké-
pes a saját céljára tudja fordítani?

- Kína ötezer éven keresztül változatlan, hatalmas erejű gigantikus államszerveződés,
amely az emberi élet újratermelésének mikroszövetétől, a planetáris léptékekig terjedően
mindent érzékel és ellenőrzés alatt tart. A mikroszint és a planetáris méretű kapcsolatok kö-
zött tucatnyi szintet lehetne kijelölni, amelyek mindegyikén van világos stratégiai elképzelés,
megfelelő szervezeti-intézményi eljárások. Kína ismeri a hatékony állami irányítást és egyfaj-
ta bürokráciát, amelyet nem befolyásol számottevően a néhány évtizede létező kommunista
berendezkedés. Az államszervezéssel foglalkozó elit mindig továbbadta azt a tudást és képes-
séget, amely - minden túlzás nélkül - az emberi létezés legfinomabban összecsiszolt, legtartó-
sabb és legsikeresebb mechanizmusa.

- Értjük ennek a lényegét? Leírható-e Kína a Nyugat fogalmaival?

- A fogalmaink rendszerint megbicsaklanak. A taoizmus Kína kulturális talapzata, de a
belsejét, az igazi titkot nem ismerjük. Csak egyetlen példa: a kínai abc egyik betűje, ami ógö-

rögre fordítva a fi betűre emlékeztet, háromezer éve teljesen változatlan és a hétköznapi
nyelvben a közepet jelenti. Ez jelenti Kínát. Általában még kiegészítik valamivel, egy másik
írásjellel, de ez a Kínát leíró fogalom lényege. Az, hogy háromezer év óta a világ közepének
tekintik magukat. E teljesítmény mellett mulatságos volna megkérdezni, hogy hol volt a Nyu-
gat háromezer évvel ezelőtt, és lesz e valaha is olyan civilizáció, amely ezt a teljesítményt
felülmúlja. Hogy miért pont ott és miért pont így volt képes az emberi létezés kialakítani egy
ilyen szerveződési formát, az rejtély. Kína egy kulturális-civilizatorikus élőlényhez hasonlít-
ható, amely évezredekben képes gondolkodni, és amelyet az elit csoportok testesítenek meg.
Ez változatlanul ép állapotban van és azt viszi tovább azt, ami az elmúlt évezredekben kiala-
kult.

- Nem fizet-e túl nagy árat a gyors növekedésért?

- Ami a távol-keleti országot egyedülállóvá teszi az az, amit Vass Csaba munkatársammal
30 évvel ezelőtt úgy neveztük meg, hogy történelmi családi mélyüzem. Sehol a világon nem
maradt meg ép állapotban az az ötezer éves tradicionális talapzat, amit ez a családi mélyüzem
jelent. A család legmélyebb kulturális tradícióiban, értékeiben ott van belevésve mindaz, ami
számunkra ma javarészt ismeretlen. Kína ezt az iszonyatos történelmi kataklizmák közepette
is képes volt megőrizni. Régóta ismerjük azt a mondást, hogy ami nem pusztít el, az megerő-
sít. Ez a történelmi családüzem harmóniában él, mert ismeri a mértéket. Ennek látszólag ma
Kína ellentmond, mert iszonyatos ökológiai pusztítást és energiafogyasztást végez. Az elmúlt
két évtizedben Kínában volt a legmagasabb a bányabalesetek száma. Világviszonylatban 70-
750 %-uk itt történt, miközben Kína a világ népességének mindössze 20 %-át teszi ki. Azért
említetem ezt a példát, mert itt a szociokulturális pusztítások mellett az ökológiai pusztítások
is szerepet játszanak.

- Megéri-e az áldozat?

- Ez csak egy átmeneti időszak, hasonlóan Kína robbanásszerű népességnövekedéséhez,
amelyet valójában Nyugat kényszerített ki a nagymennyiségű kínai exportcikk felvásárlásá-
val. Létező kockázat, hogy az elit elveszti a képességét a sok évezredes talapzat megőrzésére,
ebben azonban nem hiszek. A kínai elit ennél sokkal nagyobb kihívásokat is képes volt kezel-
ni az elmúlt ötezer év során. Tudatosan vállalt stratégia ez. Kínának minden bizonnyal nem
volt más lehetősége az elmúlt két évszázadban, mint felvenni a kesztyűt nyugattal. Noha ez
humorosan hangzik, de Kína minden nehézség nélkül gyarmatosíthatta volna az egész Nyuga-
tot a XII-XIII. évszázadot bezárólag. Cserébe azért viseli el ezeket a terheket, mert az elmúlt
kétszáz évben az őt sokszorosan megalázó, alávető és kifosztó Nyugatot a saját fegyvereivel
akarja legyőzni. Pár évtized múlva nyilvánvalóvá válik, hogy Nyugat a népességét tekintve
sem tudja felvenni a versenyt vele. Ennek ismeretében könnyű belátni, hogy minden más kér-
dés okafogyottá válik. Kínában Nyugat méltó ellenfelére talált.