HÁTLAPSZÖVEG:
Ha én szuperhős lennék – ezt természetesen nem árulnám el – az lenne az álnevem, hogy Zselenszky. Tükörruhaként ölteném magamra a beszólós verseket, dalszövegeket. Ezek lennének a lőszer. A fegyvereim pedig tollnak, gitárnak, könyvnek álcáznám, hogy senki se gyanakodhasson. Olyan könyvnek, aminek az a címe, hogy ókájés szuperhős gyorstalpaló kezdőknek… vagy ilyesmi. A legfeltűnőbb helyekre bújnék, például színpadokra. Ott nem vennének észre. És zajt keltenék, mert akkor sosem gondolnák, hogy rejtőzöm.
A lőszereim nem ártalmas, hanem vakcina hordozó töltetek lennének. A vakcina a „mindenre gyógyszert” foglalná magában. Akit azzal meglőnék, beoltódna a „mindenre gyógyszer” bölcsességgel, és onnantól menthetetlenül elkezdene munkálni Benne a Teljesség. Aztán tőlem függetlenül akármerre járna az illető, végül totál kiteljesedne Egész-ségessé. Ha sikerült észrevétlenül jönnöm, már ugyanolyan észrevétlenül is szeretnék kimenni az emberek közül.
Ha én szuperhős lennék – ezt természetesen nem árulnám el – az lenne az álnevem, hogy Zselenszky. Tükörruhaként ölteném magamra a beszólós verseket, dalszövegeket. Ezek lennének a lőszer. A fegyvereim pedig tollnak, gitárnak, könyvnek álcáznám, hogy senki se gyanakodhasson. Olyan könyvnek, aminek az a címe, hogy ókájés szuperhős gyorstalpaló kezdőknek… vagy ilyesmi. A legfeltűnőbb helyekre bújnék, például színpadokra. Ott nem vennének észre. És zajt keltenék, mert akkor sosem gondolnák, hogy rejtőzöm.
A lőszereim nem ártalmas, hanem vakcina hordozó töltetek lennének. A vakcina a „mindenre gyógyszert” foglalná magában. Akit azzal meglőnék, beoltódna a „mindenre gyógyszer” bölcsességgel, és onnantól menthetetlenül elkezdene munkálni Benne a Teljesség. Aztán tőlem függetlenül akármerre járna az illető, végül totál kiteljesedne Egész-ségessé. Ha sikerült észrevétlenül jönnöm, már ugyanolyan észrevétlenül is szeretnék kimenni az emberek közül.
Írta: Török-Zselenszky Tamás / 2014. Sopron
Minden jog fenntartva a szerző számára!
A könyv egésze, és részletei szabadon idézhetők, cserébe annyit kérünk, hogy jelöljék meg az írót, és a forrást!
Forrás: http://zselenszky.blogspot.com
---------------------------------------------------------
Török-Zselenszky Tamás
TÁMADAT VAN
ÓKÁJÉS* SZUPERHŐS GYORSTALPALÓ / Superhero’s lifestyle-guide for dummies.
*A címben az „ókájés” kifejezés csupán a furfang kedvéért tűnik fel; a könyv csak játéktankönyv, és nem lehet általa semmi nemű bizonyítványt szerezni. Talán, majd egy jobb aeonban.
Gondolkodtam, mi legyen a könyv címe. Volt olyan jelölt, hogy Nem embertől való kard, vaaagy olyan, hogy A normafai, majdani Világ Győzelmes Királynője Kápolna képzeletbeli küszöbe… meeeeg olyan is, hogy Lamed Vav Haszidim, esetleg Al Raheb El Abjad… Fehér barát, és Szivárványharcos – bár, az már volt. Olyan is beugrott, hogy A korsótartó ember, A hársfa enyhe, A két nap vieces-ei, Énekes sivatagi tigriske, Itt járt Mátyás deák, Botond kirügyezett buzogánya… vagy mondjuk, Bocsáss meg, Herrikopteeer. Szóval, ezek mind a címei, csak nem lehet ennyit a címlapra kiírni.
Ajánlás: Kedves extradimenzionális, vagy simán intergalaktikus testvéreink! Légy szi’ ne dózeroljátok le az emberiséget, míg ezt a könyvet el nem olvassátok! Ha azután is akarjátok, hát jól van… mindegy, de amíg olvassátok, addig törölni tudjuk a keresőkben az előzményeket. Köszi szépen!
ELSŐ SZÍVEZET
Hősködési elmélet, és gyakorlat:
Szembesülünk testünk múlandóságával, és megjelenik a valódi rácsodálkozásra való képesség! A létnek és részleteinek. a szeretteinknek, a valóban értékes értékeknek szívből megbecsülőivé növünk fel így. Egyszer csak mintha először látnánk mindent, de egyben, ugyanakkor utoljára. Vén gyermekség ez.
Egy teljes világnyi okunk van, és csekélyke következményünk. Aki ezt nem tudja, vagy nem viseli el, életellenes hatalommá satnyulhat. Aki tudja, és ünnepli ezt, önmagán is jót kacagva, gyönyörködőként kivirágzik, és elkezd szeretni.
Tudtad, hogy meg fogsz halni? Létem befejezéseként, magam is ezt fogom tenni egyszer, éppen emiatt úgy határoztam, hogy szolgálatot teszek, és leírom számodra a következőket. Ez az én tizedem, mert vagyonom nincsen.
WARNING! Ahhoz, hogy ne a valótlant szemléld, át kell látnod a káprázaton, a megtévesztésen, önmagad erényeinek pallérozásával ajánlott törődnöd mások hibáinak számontartása helyett, és fontos tisztelned a szabad akarat, valamint a szeretet elsődleges törvényeit! Magam is ezt teszem, és felhívom a figyelmedet arra, hogy az ebben a gyűjteményben leírtakat ne fogadd el feltétel nélkül, hisz’ csupán azért adom Neked, hogy gondolkodni segítsek, nem azért, hogy azt gondold, amit ide írok! Mindenkinek más-más útja van, hát Neked sem kell az enyémen járnod, hiszen van sajátod. Ha azért kezdesz az erénykeresésbe, mert mondom, neki se állj! Csak akkor tedd, ha saját igényed van rá, ha benső indíttatásból akarod! Kívánom, hogy a választott utadon a legnagyobb csodákat élhesd meg, de ugyanakkor azt is, hogy ne valamilyen sajátos, ferde célba, hanem az abszolút, teljes célba juss!
Ne feledd: minden filozófiától, szóáradattól függetlenül a leglényegesebb a szeretet! Aki nem jut szellemi magasságokba, de szeretettel segít másoknak, már a legnagyobbal, az Élettel harmóniában létezik, és ha csupán ennyire jut egy léte során, akkor is sokra jutott! A lét nem verseny, képzeljük inkább iskolának, és mesebeli hétpróbának!
Különböző teremtéstörténetek maradtak fenn, ezek más-más szempontból, néha érdekből mutatják be a „teremtést”. Mindenkinek igaza van, ugyanakkor senkinek sincsen. Bármelyikről is derüljön ki, hogy úgy volt, jusson eszedbe, hogy ezek csak részletek! Nem ezek határoznak! Amit keresel, ami a legvégső lényeg, Valóság, ami az egész eredete, abszolútuma, oka, célja, értelme, az ezeken felül, túl, kívül… és lényed legbensőjében található. Nem függ a mindenki által máshogyan tudott-hitt történelemtől, körülményektől. Ne is tedd függővé emberi szempontoktól, véleményektől, oldalaktól, mert ez pártatlan, független, örök, végtelen Egy! Mintha álmodnánk, de Ő végig ott lenne mellettünk, és a fülünkbe suttogná, hogyan ébredhetünk fel.
Vannak, akik abban hisznek, hogy a jóóóslat, legenda, történet volt előbb, és aztán lett akár Hórusz, Mitrász, Jézus, stb., akik beteljesítették azt. Vannak, akik szerint előbb volt Hórusz, Mitrász, Jézus, stb., és csak aztán a történet. Van, aki azt vallja, nem is volt Hórusz, Mitrász, Jézus, stb., hanem csak a történet… és akad, aki szerint a történet egy jóslat, amely még be sem következett, hanem csak eztán fog.
A szuperhős mindegyik eset vizsgálója, tisztelője, aranyközépbe emelője. Nem azt tartja fontosnak, hogy mese-e, vagy nem mese, amit vizsgál, hanem azt, hogy van-e üzenete, és ha van, hogyan segíthet nekünk emberibbé válni, és kiállni a próbát. A hatás fontos, nem a körülmények.
A jóslat miatt teljesült be valami, vagy a jós a jövőbe látott, és azért tudott jóslatot mondani, mert tudta, hogy a jövőben mi lesz? Nem is látott a jövőbe senki, csak volt, aki mesét írt, hogy azzal idézzen elő egy jövőbeli eseményt? Asztronómiai, asztrológiai jelenségek modellezése a legtöbb legenda, vagy valódi történések elbeszélése? Mi van, ha az élő Világegyetem írt az égre, a tudatba, meg papírra is egy legendát… megmutatta a csillagképek pontos járását… hogy minden direkt eltervezett, és óramű pontosságú, aztán fogta, és emberi testbe is leképeződve, egy lét történéseiként is beteljesítette a legendát? Jóslat, legenda, élettörténet, amiről aztán újabb történet szólhat. Mindegyik mutatja, beváltja a másikat, és igazolja a nagy, szándékosan eltervezett, megépített hétpróba-világgépet. Mint egy véges-végtelen multiverzális sors-széf, amelynek zárszerkezetére tekinthetünk, ha az eget kémleljük. Arra várunk nagy sóhajtozással, hogy mikor nyílik. A szuperhős nem csak vár, nem csak azt kérdezi, hogy mikor. Kideríti, hogy miért van, mitől nyílik… és abban segít sorstársainak, hogy Ők is megtudhassák a kódját. Nem nyitja fel senki számára… csak abban segít, hogy aki nyitná már, képessé lehessen rá, ha akar.
Mindegy, milyen lények keletkeztek előbb, vagy teremtettek, teremtődtek; a lényeg, hogy mindannyiukban az elsőből, az egyből van a „szikra”! Nem az elsőség számít, hanem, a minőség: az erény, az éberség, a jóság, a szeretet a Multiverzumban!
Elég csupán vallás-függetlenül a szeretet, a rácsodálkozás, a hála, a megbocsájtás, az engesztelés magasságáig felérnünk ahhoz, hogy egészséges létet élhessünk. Aki bölcsességre is jut, megesik a szíve a – fogalmazzunk eztán így – teremtésen, és a lények jobb sorsáért munkálkodik. Égi hivatású lényként tartható számon… de nem kell latinul beszélnünk, titkos társaságokba lépnünk, lexikonemberekké, vagy szentekké válnunk; nem kell másnak lennünk, mint akik vagyunk ahhoz, hogy teljes életet élő, nagybetűvel Emberré lehessünk. Elegendő, ha a mi szemeink, szívünk által is engedjük, hogy magára csodálkozhasson a Világ Valósága. Az érzékelhető 5%-ára csodálkozhasson a kézellfoghatatlan, láthatatlan 95%-a, a veleje, benseje, szelleme. Ha a szemeink, szívünk által is hagyjuk gyönyörködni, akkor feleszmélünk benne, és Ő/Az is feleszmél bennünk.
Az Élet, a Világosság ott van mindenkiben, mindenben. Szempontunkból kétféle ember van: aki erre már ráébredt, és, aki rá fog ébredni. Mindegyikükön ennek az eszmélés-útnak láthatod az árnyalatait. Minden történelmi korszak máshogyan állít elénk nevelő feladatokat. Ezeket nem kerülhetjük ki, nem odázhatjuk el; csakis abban dönthetünk, hogyan állunk meg bennük. Az Élettel leszünk-e végül, vagy az életellenes sodrással. Aki a vallás, a tudomány abszolútumává lesz, aki tudásra tesz szert, majd megéli azt, és bölcsességre jut, annak azonnal megesik a szíve a mindenekre nézve. Ide emelkedünk.
A nagy mű maga az ember. Nem a jócselekedet-ráta, nem az erény-gyűjtemény nagysága, nem a látszat számít. A cél nem egy hely, nem egy díj… hanem egy minőség: a nagybetűvel EMBER. A „díj” pedig, maga az Élet, testen innen, és túl.
Nem beszélhetünk kiváló népről, vagy hibás népről. Nem nép és nép, nem ember és ember közti harc fogja eldönteni, hogy él-e, elpusztul-e ez az emberiség, hanem a személyenként önmagunkkal szembenézés során, az erénytelenségen, a tudatlan tompaságon, a félelmen, és a vágyon aratott győzelem, vagy az ezektől elszenvedett vereség. Mindenki a saját maga elveszítésével válhat az egész bolygó elveszejtőjévé. Mindenki a saját „szerencséjének a kovácsolásával”, a saját magát bölcsességre adásával, szeretetté minősítésével, Világossággá, Életté teljesedésével mentheti meg az egész emberi nemet. Ez a megmérettetés valódi próbatétel a létünk során. Kezdő lépése, hogy a „vagy-vagy” emberéből engedjük átváltozni magunkat az „is-is” emberévé! Ez a lépés nyitott lelkületűvé emelhet bennünket, és nyitott lelkülettel, végre, megismerhetővé válik számunkra a világ teljessége is, nem csupán a zárkózottságunk, és ítélkezésünk idején megfigyelt darabjai. Az ismeret csak küszöb, a téves ismeret ráadásul káros is; erről is szól a „ne ítélj” passzus. Az ismeretek a létezés tapasztalásai által érnek meg bennünk tudássá, meg bölcsességgé, és ebbe a minőségbe ítélkező hozzáállással soha sem emelkedhetünk fel. Az emberi embert, és általa az emberi emberiséget csakis a személyek bölcsessége, egyenkénti megvilágosodása hozhatja el. Ez a személyes megvilágosodás magával hozza a szeretetet, a szeretet a gondoskodást, a gondoskodás pedig az emberi emberiséget.
Törekednünk szükséges tehát tompa, félő, vágyakozó, élősdi, érdektelen, ártó, megosztó, embertelen emberből bölcs, látó, gondoskodó, szerető, emberi Emberré átváltozni! Törekedjünk a szellem anyagba fagyasztása helyett az anyag átszellemítésére! Ismerjük meg a Világ Valóságát, hogy megismerhessük önmagunkat, ismerjük meg önmagunkat, hogy megismerhessük az aranykaput, és a tudásból emelkedjünk a látásba, hogy viszontláthassuk a Világ Valóságát!
Létrehoznék egy szuperhőst... bemutatnám. Ez, meg ez lenne a világnézete, vallása… így, meg így gondolkodna, cselekedne... emezeket tenné, és íme, a fegyverei, álruhája – gondoltam. Igen, ez az eddigi legártatlanabbnak tetsző mód arra, hogy ikszaktás dolgokról ejthessünk szót. Nos, az igazság odaát van, de mi rángassuk csak idefelé!
<< AMFORA WOMAN: egy üres amfora a fegyvere, amelyet, ha megdönt, akkor az jön belőle, amit csak akar. Egyfajta bőségszaru. Esetünkben, a legújabb korszakhoz illőn legtöbbször vizet önt, meg haladékot. Harcmodora: inni ad a szomjazóknak, öntözi a száraz területeket. Duzzasztja, amit kell… átszakítja a gonoszok gátjait. Tiszta vizet önt a pohárba. Elmossa a bűnt, a mocskot, megfürdeti a hajléktalanokat, csavargókat. Időt önt annak, akinek az kell. Pl.: valaki rohan a buszhoz, ad neki még időt, hogy elérje. Vagy aki épp bombát hatástalanít, annak addig ad újabb időt, amíg biztos a jó vezetéket akarja elvágni. Olyanokon, akiknek már lejárt az idejük, nem tud segíteni. Csak akiknek még nem járt le, olyanokon tud. Ez a gyenge pontja… meg, hogy túl elnéző, kegyelmes. Egyszer időt adott egy diktátornak is, mert azt hitte, idővel jobb emberré válik majd. Nem vált. Nekünk azért jó, mert ha későn eszmélnénk, hogy hoppá itt a világvége, és még nem volt időnk megvilágosodni, vagy megtisztulni, akkor csak hívjuk, jön, és megtisztít, és időt ad. / Zselenszky kérésére rajzolta: Radics Anikó
A szuperhős elméleti önképzésének irányelvei:
1. Egy ember, vagy más lény a szuperhősökre jellemző cselekedetek utánzásától, a szerepjátszástól, az álruhától, a kosztümtől még nem válik valóban szuperhőssé! Minden a bensőből nyilvánul. Ha a lelkében nem valódi, ha a bölcsessége, jósága, szeretete, bátorsága, egyszóval az erényei nem igaziak, akkor nem beszélhetünk szuperhősről. A keresőket, tanoncokat, növendékeket viszont igencsak tiszteletre méltónak tartjuk. Inkább legyen valaki jó tanonc, mint rossz szuperhős! Aki nem illik a posztjára, károkat okoz. Várjon, tanuljon!
2. Ha valaki nem szuperhős, de igyekvő kereső tanonc, akkor szegődjön egy valódi szuperhős mellé, hogy az elméletet kifogástalanul elsajátíthassa, és ne ártson, amikor segíteni szeretne!
3. Az elmélet elsajátítása legyen az első! Gondolj bele: ha jót akarsz, de nem vagy bölcs, akkor rosszat okozol, mert nem tudtad, hogy mi a helyes, és mi nem! Az elmélet elsajátítása, és a bölcsesség megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csak emberi szempontok szerint tudjuk mi a helyes, hanem a helyesség abszolútumát is ismerve dönthessünk! Aki bölcsesség hiányában cselekszik, ha jót akar, akkor is árthat.
4. A legádázabb akadálya az elmélet maradéktalan elsajátításának az, hogy vannak olyan dolgok, amelyekre egyszerűen nincsenek szavak. Ezért szükséges megtanulni a szavakkal gondolkodást kiteljesítendő a jelentéssel gondolkodást! Ennek gyakorlásaként olvassunk verseket, hiszen a költészet a küszöb mindehhez! Lássunk mindent valóságában; fejezzük be a dolgok teljességüktől megfosztását! Vonatkoztassunk el, váljunk költővé, élő verssé! Amikor mi magunk vagyunk a vers, akkor beléptünk a jelentéssel gondolkodás szférájába. Nevezhetjük gyönyörködő rácsodálkozásnak. Amíg az elmével ítélünk, semmiben sem láthatjuk meg a Valót. Közbevetés: a lélekvallás-független. Vallás nélkül is köszöni, megvan. Ne elmével, hanem lélekkel szemléljünk! A lélekkel szemlélés a jelentéssé teljesedés. A lélek általi költészet a küszöb a szavak elmaradásához, és a Való feltárulásához. Felfüggesztjük még a benső ön-párbeszédet is, és azonosulunk szemlélődésünk örökkévaló, végtelen, teljes tárgyával.
A "tudatosság" manapság divatos szó, de ugyanúgy bevisz a málnásba, hisz’ minden a tudatban születik, és abban is tűnik el. A tudatos gondolkodásból átállva a lélekkel gyönyörködésbe: így lehetünk eredetivé, Eredetté. Lelkünk a Szellemben örök, és végtelen.
Nagy a baj a „pozitív gondolkodásra” felszólító kulimász tanokkal is. A tudaton belül kepesztenek. Egyik oldal, másik oldal, egyik pólus, másik pólus. Ami ellen kikelsz, az ejti rabul a lelkedet. Ami ellen kikelsz, az ejti rabul a lelkedet. Mondom, ami ellen kikelsz, az ejti rabul a lelkedet.
Tehát: a tudatból > a lélek gyönyörködésébe emelkedünk.
5. Ha ez megvan, jöhet a színről színre látás, a megeső szív állapota, amelynek azonnali hozadéka a szeretet-érzés megléte, majd a már nem érzés, hanem érzelmektől független éteri szeretet állapota. Az éteri szeretet nem érzelem, hanem minőség. Az érzelmi szeretet a legfinomabb rezdülő fény, hang; az éteri szeretet már rezzenetlen. Világosság, és Élet.
A szuperhőssé válás menete eszerint a következő: ön-megváltás bölcsesség által > én-megváltás látás, szeretet által > visszafordulás a Nagy megváltáshoz. A Nagy megváltásban tevékenyen résztvevőknek eredményekben gazdag legeslegújabb kort kívánunk!
A szuperhős gyakorlati, működési fázisának fő irányelvei:
1. Legfőbb irányelv: a szabad akarat tiszteletben tartása.
2. A szabad akarat tiszteletben tartása irányelv alapján a szuperhős lehet:
- öregkirály
- lovagkirály
- lovag
- tanonc
Szándékosan a legfinomabbat vettem előre, és a legdurvábbat a végére.
Az öregkirály minőségű szuperhős mindenképp betartja a „szabad akarat tiszteletben tartása” első törvényt. Közvetlen cselekedettel sosem avatkozik közbe. Egy-azonosságból szemlél, és gondoskodik. Csakis közvetetten, be nem avatkozva, felmutatva, örökítve, alkotva, hagyományozva, elérhetővé téve, de nem megmondva tevékenykedik. Akkor is így tesz, ha maga kárt vall emiatt. A nem cselekvésben nyugszik. A nemzedékek bölcsességre jutásában segít a fent említett közvetett módokon.
A lovagkirály minőségű szuperhős elsődlegesen az öregkirályminőségű szuperhősök elvei szerint működik. Csak annyiban tér el a legmagasabb szint működésétől, hogy tettlegesen is kiáll a veszélyben lévő gyengébbekért, ha azokat sanyargatják, megtámadják. Csakis akkor tesz ilyet, ha támadást hárít el, és sohasem támad. Igyekszik a tettlegességet tárgyalással, diplomáciával, tanítással, törvényekkel kiküszöbölni. Ha így nem jár sikerrel, akkor kiáll a gyengék védelmezőjeként, és védekezik. Ha nincs veszély, visszaminősül az Egy-azonosság állapotába.
A lovag minőségű szuperhős az én-megváltását követően a Nagy Megváltáshoz visszafordul, de csak a halálát követően tér meg az Egy-azonosság állapotába; amíg testben működik, egész létét a gyengék megsegítésére szenteli. Igyekszik pártatlan, bölcs lenni, de amikor az elesettekért kell küzdenie, nagy harcosként áll helyt. Megvédi azokat, akik magukat nem tudják megvédeni, de tudja, hogy ezt legeredményesebben úgy teheti meg, ha elejét veszi a bolygón a tudatlanságnak. Bölcs ellenfelektől nem kell megvédeni senkit; bölcs ellenfelek nem ellenfelek, hanem emelők. Az ellene, és védencei ellen támadtak bölcsességre segítése az elsődleges vállalása; minden más csak ez után következik. Nem támad, és nem dolgokat véd, hanem az embert!
A tanonc minőségű szuperhős tanuló közönyből vallássá, vallásból hitté, hitből ismereti tudássá, abból tapasztalati bölcsességgé, abból színről színre látássá, és abból Egy-azonossággá teljesedik, majd ezt követően eldönti, hogy az Egy-azonosságban marad, vagy visszafordul a Nagy Megváltáshoz, mint szuperhős. Ha visszatér, eldöntheti, hogy milyen minőségben képviselteti magát.
Beleszólni? A költő dolga nem mások megvilágosítása, hanem saját erényeinek pallérozása. Abban segíthet, hogy mindenki saját maga képessé lehessen önmaga megvilágosítására. Az, hogy valaki a bölcsességében szeretetté lesz, és szeretetében megeső szívvel gondoskodni kezd a művei által, csak egy következménye az állapotának. Amikor segít, nem beleszól, nem térít, nem megmond, hanem közvetetten, elérhetővé téve örökít, felmutat, hagyományoz, alkot: gondoskodik. Nem valamiért, hanem természetéből adódóan, csak úgy. A világ magától működik, csak engedjük magunkat a részeként élni, és oda sodor, ahol a legteljesebbek lehetünk, és ahol a legtöbbet segíthetünk abban, hogy az emberek magukat is képesek legyenek látóvá, érzővé engedni. Másokat nem világosíthatunk meg; mindenki csak önmagát… de aszuperhősök, világosok, és élők hagyhatnak maguk után ezt-azt, hogy aki az útra lép, bízhasson.
Most pedig menjünk fejjel a szívnek, és oldódjunk fel abban!
Nem ítélni > Tudni > Gyönyörködni > Látni > Felmutatni > Elengedni.
Milyen képekkel élne a költő? Hogyan szólna, aki jelentéssel gondolkodik?
A virágok az utolsó napra is kinyílnak; nem mondják azt, hogy „már csak egy nap van hátra, nem nyílunk.”
Törekednünk szükséges tehát tompa, félő, vágyakozó, élősdi, érdektelen, ártó, megosztó, embertelen emberből bölcs, látó, gondoskodó, szerető, emberi Emberré átváltozni! Törekedjünk a szellem anyagba fagyasztása helyett az anyag átszellemítésére! Ismerjük meg a Világ Valóságát, hogy megismerhessük önmagunkat, ismerjük meg önmagunkat, hogy megismerhessük az aranykaput, és a tudásból emelkedjünk a látásba, hogy viszontláthassuk a Világ Valóságát!
Létrehoznék egy szuperhőst... bemutatnám. Ez, meg ez lenne a világnézete, vallása… így, meg így gondolkodna, cselekedne... emezeket tenné, és íme, a fegyverei, álruhája – gondoltam. Igen, ez az eddigi legártatlanabbnak tetsző mód arra, hogy ikszaktás dolgokról ejthessünk szót. Nos, az igazság odaát van, de mi rángassuk csak idefelé!
<< AMFORA WOMAN: egy üres amfora a fegyvere, amelyet, ha megdönt, akkor az jön belőle, amit csak akar. Egyfajta bőségszaru. Esetünkben, a legújabb korszakhoz illőn legtöbbször vizet önt, meg haladékot. Harcmodora: inni ad a szomjazóknak, öntözi a száraz területeket. Duzzasztja, amit kell… átszakítja a gonoszok gátjait. Tiszta vizet önt a pohárba. Elmossa a bűnt, a mocskot, megfürdeti a hajléktalanokat, csavargókat. Időt önt annak, akinek az kell. Pl.: valaki rohan a buszhoz, ad neki még időt, hogy elérje. Vagy aki épp bombát hatástalanít, annak addig ad újabb időt, amíg biztos a jó vezetéket akarja elvágni. Olyanokon, akiknek már lejárt az idejük, nem tud segíteni. Csak akiknek még nem járt le, olyanokon tud. Ez a gyenge pontja… meg, hogy túl elnéző, kegyelmes. Egyszer időt adott egy diktátornak is, mert azt hitte, idővel jobb emberré válik majd. Nem vált. Nekünk azért jó, mert ha későn eszmélnénk, hogy hoppá itt a világvége, és még nem volt időnk megvilágosodni, vagy megtisztulni, akkor csak hívjuk, jön, és megtisztít, és időt ad. / Zselenszky kérésére rajzolta: Radics Anikó
A szuperhős elméleti önképzésének irányelvei:
1. Egy ember, vagy más lény a szuperhősökre jellemző cselekedetek utánzásától, a szerepjátszástól, az álruhától, a kosztümtől még nem válik valóban szuperhőssé! Minden a bensőből nyilvánul. Ha a lelkében nem valódi, ha a bölcsessége, jósága, szeretete, bátorsága, egyszóval az erényei nem igaziak, akkor nem beszélhetünk szuperhősről. A keresőket, tanoncokat, növendékeket viszont igencsak tiszteletre méltónak tartjuk. Inkább legyen valaki jó tanonc, mint rossz szuperhős! Aki nem illik a posztjára, károkat okoz. Várjon, tanuljon!
2. Ha valaki nem szuperhős, de igyekvő kereső tanonc, akkor szegődjön egy valódi szuperhős mellé, hogy az elméletet kifogástalanul elsajátíthassa, és ne ártson, amikor segíteni szeretne!
3. Az elmélet elsajátítása legyen az első! Gondolj bele: ha jót akarsz, de nem vagy bölcs, akkor rosszat okozol, mert nem tudtad, hogy mi a helyes, és mi nem! Az elmélet elsajátítása, és a bölcsesség megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csak emberi szempontok szerint tudjuk mi a helyes, hanem a helyesség abszolútumát is ismerve dönthessünk! Aki bölcsesség hiányában cselekszik, ha jót akar, akkor is árthat.
4. A legádázabb akadálya az elmélet maradéktalan elsajátításának az, hogy vannak olyan dolgok, amelyekre egyszerűen nincsenek szavak. Ezért szükséges megtanulni a szavakkal gondolkodást kiteljesítendő a jelentéssel gondolkodást! Ennek gyakorlásaként olvassunk verseket, hiszen a költészet a küszöb mindehhez! Lássunk mindent valóságában; fejezzük be a dolgok teljességüktől megfosztását! Vonatkoztassunk el, váljunk költővé, élő verssé! Amikor mi magunk vagyunk a vers, akkor beléptünk a jelentéssel gondolkodás szférájába. Nevezhetjük gyönyörködő rácsodálkozásnak. Amíg az elmével ítélünk, semmiben sem láthatjuk meg a Valót. Közbevetés: a lélekvallás-független. Vallás nélkül is köszöni, megvan. Ne elmével, hanem lélekkel szemléljünk! A lélekkel szemlélés a jelentéssé teljesedés. A lélek általi költészet a küszöb a szavak elmaradásához, és a Való feltárulásához. Felfüggesztjük még a benső ön-párbeszédet is, és azonosulunk szemlélődésünk örökkévaló, végtelen, teljes tárgyával.
A "tudatosság" manapság divatos szó, de ugyanúgy bevisz a málnásba, hisz’ minden a tudatban születik, és abban is tűnik el. A tudatos gondolkodásból átállva a lélekkel gyönyörködésbe: így lehetünk eredetivé, Eredetté. Lelkünk a Szellemben örök, és végtelen.
Nagy a baj a „pozitív gondolkodásra” felszólító kulimász tanokkal is. A tudaton belül kepesztenek. Egyik oldal, másik oldal, egyik pólus, másik pólus. Ami ellen kikelsz, az ejti rabul a lelkedet. Ami ellen kikelsz, az ejti rabul a lelkedet. Mondom, ami ellen kikelsz, az ejti rabul a lelkedet.
Tehát: a tudatból > a lélek gyönyörködésébe emelkedünk.
5. Ha ez megvan, jöhet a színről színre látás, a megeső szív állapota, amelynek azonnali hozadéka a szeretet-érzés megléte, majd a már nem érzés, hanem érzelmektől független éteri szeretet állapota. Az éteri szeretet nem érzelem, hanem minőség. Az érzelmi szeretet a legfinomabb rezdülő fény, hang; az éteri szeretet már rezzenetlen. Világosság, és Élet.
A szuperhőssé válás menete eszerint a következő: ön-megváltás bölcsesség által > én-megváltás látás, szeretet által > visszafordulás a Nagy megváltáshoz. A Nagy megváltásban tevékenyen résztvevőknek eredményekben gazdag legeslegújabb kort kívánunk!
A szuperhős gyakorlati, működési fázisának fő irányelvei:
1. Legfőbb irányelv: a szabad akarat tiszteletben tartása.
2. A szabad akarat tiszteletben tartása irányelv alapján a szuperhős lehet:
- öregkirály
- lovagkirály
- lovag
- tanonc
Szándékosan a legfinomabbat vettem előre, és a legdurvábbat a végére.
Az öregkirály minőségű szuperhős mindenképp betartja a „szabad akarat tiszteletben tartása” első törvényt. Közvetlen cselekedettel sosem avatkozik közbe. Egy-azonosságból szemlél, és gondoskodik. Csakis közvetetten, be nem avatkozva, felmutatva, örökítve, alkotva, hagyományozva, elérhetővé téve, de nem megmondva tevékenykedik. Akkor is így tesz, ha maga kárt vall emiatt. A nem cselekvésben nyugszik. A nemzedékek bölcsességre jutásában segít a fent említett közvetett módokon.
A lovagkirály minőségű szuperhős elsődlegesen az öregkirályminőségű szuperhősök elvei szerint működik. Csak annyiban tér el a legmagasabb szint működésétől, hogy tettlegesen is kiáll a veszélyben lévő gyengébbekért, ha azokat sanyargatják, megtámadják. Csakis akkor tesz ilyet, ha támadást hárít el, és sohasem támad. Igyekszik a tettlegességet tárgyalással, diplomáciával, tanítással, törvényekkel kiküszöbölni. Ha így nem jár sikerrel, akkor kiáll a gyengék védelmezőjeként, és védekezik. Ha nincs veszély, visszaminősül az Egy-azonosság állapotába.
A lovag minőségű szuperhős az én-megváltását követően a Nagy Megváltáshoz visszafordul, de csak a halálát követően tér meg az Egy-azonosság állapotába; amíg testben működik, egész létét a gyengék megsegítésére szenteli. Igyekszik pártatlan, bölcs lenni, de amikor az elesettekért kell küzdenie, nagy harcosként áll helyt. Megvédi azokat, akik magukat nem tudják megvédeni, de tudja, hogy ezt legeredményesebben úgy teheti meg, ha elejét veszi a bolygón a tudatlanságnak. Bölcs ellenfelektől nem kell megvédeni senkit; bölcs ellenfelek nem ellenfelek, hanem emelők. Az ellene, és védencei ellen támadtak bölcsességre segítése az elsődleges vállalása; minden más csak ez után következik. Nem támad, és nem dolgokat véd, hanem az embert!
A tanonc minőségű szuperhős tanuló közönyből vallássá, vallásból hitté, hitből ismereti tudássá, abból tapasztalati bölcsességgé, abból színről színre látássá, és abból Egy-azonossággá teljesedik, majd ezt követően eldönti, hogy az Egy-azonosságban marad, vagy visszafordul a Nagy Megváltáshoz, mint szuperhős. Ha visszatér, eldöntheti, hogy milyen minőségben képviselteti magát.
Azt hiszem, már érzitek, arra szeretnék rámutatni, hogy nem csupán kitalált lükeség ez a szuperhősség. A felsoroltak alapján azzal szembesülhetünk, hogy a történelmünk telis-tele van ilyen tulajdonságú, minőségű karakterekkel. Hogyan is álltak neki a munkálkodásnak ezek a személyek? Milyen módszert választottak a szabadulás eszközeként működésükhöz? Felsorolom vázlatosan, és a későbbiekben meg is fogom még ismételni, ki is fogom bontani mindezeket. Vázlat:
Átszellemítés. Mi a különbség a Mona Lisa, és egy darab vászon, meg festékkészlet között? Születésünkkel a szellem záródik az anyagba. Létünk során pedig az anyagot kellene átszellemítenünk. Aki teljességgel átszellemíti azt, az úgymond „isteni” tervet valósítja meg. Ezt vallás-függetlenül mindenki megláthatja, ha nem csak a szemeit nyitja ki, hanem mindenét. Ennek az átszellemülés-átszellemítésnek megvannak az állomásai. A művészet, így a Mona Lisa is ennek a következménye. A festék, a vászon az anyag, a Mona Lisa a művész átszellemülése okán átszellemült festék, és vászon. A valódi mű maga az ember; az átszellemült lény. Az alkotások csak melléktermékek.
Átszellemítés. Mi a különbség a Mona Lisa, és egy darab vászon, meg festékkészlet között? Születésünkkel a szellem záródik az anyagba. Létünk során pedig az anyagot kellene átszellemítenünk. Aki teljességgel átszellemíti azt, az úgymond „isteni” tervet valósítja meg. Ezt vallás-függetlenül mindenki megláthatja, ha nem csak a szemeit nyitja ki, hanem mindenét. Ennek az átszellemülés-átszellemítésnek megvannak az állomásai. A művészet, így a Mona Lisa is ennek a következménye. A festék, a vászon az anyag, a Mona Lisa a művész átszellemülése okán átszellemült festék, és vászon. A valódi mű maga az ember; az átszellemült lény. Az alkotások csak melléktermékek.
Magunk átszellemítése bölcsességben, szeretetben > és átszellemültségünk által a velünk kapcsolatos dolgok nemesülése.
Közöny > vallás > hit > tudás > bölcsesség > azonosság > Egy.
1 > 2 > 3 > 1
Az Egyből a kettősség tanító lényegű hologram multiverzumába alászállni > ott a három maga a bölcsesség, amely által ismét az Egybe minősülünk, és útközben szellemmel érintünk, nemesítünk.
A nehéz könnyűvé lesz, felemelkedik, majd visszasüllyed, és mindent magával emel… de nem úgy, hogy cipeli, hanem segít abban, hogy minden magát legyen képes átszellemíteni. Ebben a mozzanatban a motor a bölcsesség, és a szeretet, az adatközlők pedig az alkotások. Melléktermékek ugyan, de bűvös fajzatok, hiszen rájuk tekintve, azokat hallgatva, beléjük olvasva másokat is emelkedetté varázsolnak.
Én költészet man vagyok, így, még emlegetni fogom.
Én költészet man vagyok, így, még emlegetni fogom.
Hogyan mutat ez a mindennapokban? A bölcsességre törekvés, majd a bölccsé minősülés megváltoztat. Ugyanolyan marad a világ, csak a bölccsé lett teljesnek látja, és gyönyörködik abban. Külső szemlélő semmi különbséget nem vesz észre, a bölccsé lett viszont a világ tökéletes teljességét éli. Világosság, és Élet két lábon, a mindennapokban is. Aki ilyen, bármit is tesz a hétköznapokban, általa minden szentesül. Ha szánt, ha vet, ha arat, a munkája átitatódik Élettel, és Világossággal. Ha mindenki a lelke, szíve, szelleme, bölcsessége szerinti saját helyén működne, a társadalom harmonikus lehetne. Lehet szentül csatornát tisztítani, és alantasan pápának lenni. Az egyén szellemi minőségétől minősül a mindennapjai minősége. Lehetünk a legmélyebb kocsma, és börtön boltívei alatt, ha bennünk a Világ Világossága Él. Lehetünk aranyszálas selyemruhában császárok is, ha bennünk a legnagyobb sötétség, és tompaság lakozik. Amíg az erény nem a társadalmi élet középpontjában van, hanem a perifériáján, addig a közélet szenvedés marad. Amíg bennünk nincsen harmónia, addig a környezetünkben sem valósul. Amikor bennünk bölcsesség, szeretet, és harmónia lesz, a környezetünk ezeket fogja átvenni tőlünk. A jó embernek a szemete is jó, mondaná néhai Ferenc nagybátyám. Nem a mindennapoktól függ az ember bölcsessége, hanem a bölcsessége meglététől a mindennapok minősége. Bölcs társadalomnak harmonikus mindennapjai lennének. A legjobbakat kívánom az úton efelé!
Anyagban is elérhető az egyensúly, vagy csak „lélekben”? Egyensúlyi pont az anyagban csak látszólag létezhet. Az anyagi lét lényege, hogy kibillentsen, és mozdulásra késztessen… hogy minden csodája ellenére is vakaróznod kelljen tőle, és meg akarj szabadulni. Vagy retrográd irányt választasz, vagy progresszív fejlődést a bölcsesség által, majd kiteljesedést.
A szavak segítenek abban, hogy eligazodjunk az anyagi, emberi létben. A növények, állatok, más lények jelentéssel kommunikálnak, és nem szavakkal, ahogyan az emberek. Miként fejezné ki ezt egy költő?
Szárnnyal repülés: igazság.
Szárny nélküli repülés: bölcsesség.
Abszolútumban lebegés: Világosság.
Abszolútumként valóság: Élet, Egy.
Miként mondaná egy tudós?
A Holografikus Multiverzumban…
Transzverzális kommunikáció: anyag.
Longitudinális kommunikáció: lélek.
Spin kommunikáció: szellem.
Egy: Egy.
Értsd: minél inkább az anyagba süllyedt, záródott a tudat, annál tompább, és annál inkább közvetettebben, durvább módokon kommunikál. Minél inkább anyagból szabadultabb, nemesültebb, finomultabb a lény, annál inkább tolódik át a durva kommunikációról a finomra, a közvetlen, szellemi, lelki, szív-szólásra… a szó helyett a jelentéssel csodálkozásra. Elnevezések helyett a dolgok teljességét, valóságát éli meg. Az elméből a lélekbe helyeződik. Az elme elemez, ítél, a lélek gyönyörködik, szeret, és megél.
Ez is a bölcsülés, az átszellemülés útjának egy-egy állomása. Aki világosodik, automatikusan áll át az ártásról a gondoskodásra, a csúnya beszédről a helyes beszédre, a hazugságról az igazszólásra, a köznapi beszédről az emelkedett beszédre, az emelkedett beszédről a költészetre, a költészetről pedig a beszéd, a szavak elhagyására. A költészet abszolútuma nem a világ leghosszabb, és legnagyszerűbb verse, hanem a szavak jelentéssé kiteljesedése, és elmaradása. Innentől, ha a költő mégis ír, azt csakis másokért gondoskodásában teszi. Neki már nem kell a vers… mert Ő maga a vers abszolútuma.
Beüt? Reveláció szóval illetik az élményt. Át kell élni. Aki átéli, azonnal tudja, hogy igen, azt éli át. A világ csodálatos, de nem látjuk, mert nem vagyunk önmagunk a tompaságunk tébolya miatt. Aki revelációt él át, nem látomást lát, nem másik világot, hanem ugyanezt a világot látja, de teljességgel, és annak teljességét. Úgy, ahogyan addig, tudatlansága őrületében nem látta még. Nem a világ változik meg, hanem Ő. Ő látja olyannak is, amilyennek addig nem tudta látni. Nem csak a szemével, hanem mindenével, nem csak a nézhető, megfogható hányadát, hanem az egészét. Ez ugyanúgy történik egy asztalossal is, mint egy királlyal.
Szolgálati út? A feladó az Egy (Ég), a postás a költő, a címzett az olvasó. A postás feladata addig terjed, hogy az üzenetet továbbítja. Nem dolga, hogy a címzett felnyitja-e a küldeményt, vagy elolvassa-e az üzenetet. Drukkol, de nem tehet többet.
Nyitottak vagyunk a feladóra, az üzenetre, és a címzettekre. Ideális esetben a jelentés állapotában alkotunk. Már nem a vers szerkezetét, eszközkészletét variáljuk, hanem csak úgy működik, szinte teremtődik a mű. Az ember gondoskodása más emberekről. Amíg a vers a cél, addig elveszünk félúton, amikor a megélés, a gondoskodás, felmutatás, örökítés; a másik ember a cél, akkor a vers magától keletkezik. Amíg remekművet kívánunk alkotni, addig nem fog sikerülni; amikor már magunk vagyunk a teljesség, akkor gondoskodni kezdünk, és ebben a gondoskodásban az összes tettünk, és nyugalmunk, minden szavunk, és csendünk élő vers lesz.
Most pedig menjünk fejjel a szívnek, és oldódjunk fel abban!
Nem ítélni > Tudni > Gyönyörködni > Látni > Felmutatni > Elengedni.
Milyen képekkel élne a költő? Hogyan szólna, aki jelentéssel gondolkodik?
A virágok az utolsó napra is kinyílnak; nem mondják azt, hogy „már csak egy nap van hátra, nem nyílunk.”
Sok más nézet a jövőben várja a változást, csak a “maga fajtája” számára, és valaki mástól reméli. A szuperhős az örökkévaló, végtelen jelen pillanatban, a szívéből jóra törekvő, és világa is afféle. Sok más nézetben a világot akarják megváltoztatni, és ehhez minden eszközt szentnek nyilvánítanak, mások kárára is. A szuperhősök önmaguk jóvá tételén dolgoznak, bennük válik jóvá a világ, és a rájuk eső jóság-résszel kívül is jobbá lesz, mások számára is. Azonnal. Ez nem vallás kérdése; ez tapasztalat alapú biztosság. A létben e két áramlat „híveit” kérdezi az Egy-szellem újra meg újra, hogy mit választanak: ismét a sötétséget, vagy kiválnak végre abból, és rátérnek a Világosság és Élet útjára. A két véglet csupán a világ mostani formájában létezik; ám “ahová” tart a világ velünk, s tartunk a világgal, ott nincsen sötétség, csakis Világosság és Élet. Aki Élet akar lenni, Világ akar lenni, jöjjön ki a sötétségből, lépjen el a sötétségtől, ne adja magát az azzal megszűnésre!
Az egész világ a szívből terem.
Az egész világ a szívben Él.
Kizökkentünk belőle a tudatba.
Ha a tudatból visszazökkenünk a szívbe, úgy a Valóság/gal leszünk.
Kizökkentünk belőle a tudatba.
Ha a tudatból visszazökkenünk a szívbe, úgy a Valóság/gal leszünk.
Irány befelé! Belül tágasabb.
A természetnek hálát adunk, és a benne élő Élő-szellemet tiszteljük, aki/ami Egy.
Az Élet örök, a Szellem végtelen és örök.
A lét-iskola kijárása, a szellemi emelkedés, és a valódi világba felébredés a megszabadulás.
Azért az iskola, hogy elteljünk a félelemmel és a vággyal, és bölcsen, felébredettként, teljesként már ne árthassunk a valódi világban, hanem annak illő részei legyünk.
Leválnak ékeink, elmaradnak sallangjaink.
Kiteljesedett, multiverzális szellemlényekként, Naplényekként Élünk a Valóban.
Inni a fényt más, mint sugározni azt benső, lényegi Világosságunkból.
Légy az „és”, az „is” embere, és ne a „vagy-vagy” embere!
Akik azt hiszik győztek, csak tovább járják a köreiket.
Akik azt hiszik, birtokolnak, csak egy iskolát örökölnek, ami ott sincsen.
A jók jussa, hogy kisodródnak a létből, és beleolvadnak az Életbe.
A jók jussa, hogy ellenségeikért is életüket adják.
Mindenből arany lesz, s az arany arannyá tesz.
A nehéz könnyűvé lesz, felemelkedik, majd visszatér, hogy a nehezet magával emelje… Nem úgy, hogy cipeli, hanem úgy, hogy könnyűvé segíti válni.
Munkálkodni? Nem úgy, ahogyan a hangyák dolgoznak, hanem, ahogy a méhek.
Aki az Egyben ébred, abban felébred az Egy.
Minden felébred az Egyben, és mindenben felébred az Egy.
A létben, a világokban minden a frekvenciákról szól, ám az Életben, a Világosságban a rezzenetlenről.
Vallás, politika, gazdaság, tudomány. Mind a négynek az abszolútuma bölcsesség, amelyből jóakarat, szeretet, erényesség, gondoskodó, helyes működés erednek.
Bölcs lények e négy ágazat abszolútumát élik, és nem maradnak meg azok korlátai között. Ha nem maradnak meg azok korlátai között, akkor ezek a híd-ágazatok el is veszítik jelentőségüket, hiszen abszolútumukban értelmessé teljesedve külön-külön szükségtelenné lesznek. Az abszolútumuk egyként kiváltja őket. Útként szinte pótolhatatlanok, de a célig jutást meghiúsítják.
Csakis az a társadalom szenved, szenvedtet, birtokol, kizsákmányol, egyszóval bűnöző társadalom, amelyet tudatlan, félő, vágyakozó, őrületbe merült kavalkád-lények szerveznek. Csakis ott van szükség célként, és nem hídként a vallásra, a gazdaságra, a politikára, a tudományágakra, ahol nincsen bölcsesség. Egy ideális társadalomban ezek segítő tanítások, és nem a lét kizárólagos meghatározói. Egy olyan társadalom, amelyet erényes, Valóságra ébredt lények szerveznek szeretetben, bölcsességben, gondoskodással, virágzik, él, és harmonikus. Nem vallással, hanem bölcsességgel teljes. Nem politika, hanem szeretet szerint rendezi a létet. Nem gazdaságot tart fenn, hanem a természettel harmóniában, gyönyörködve, hálával Él. Nem a tudomány korlátai közé söpör be mindent, hanem maga válik a világgá, és annak eredeti okával, értelmével azonosul.
A társadalom erénytelenségének a szervezői erénytelensége az oka. Ha a társadalom jobbá tételére támad igény, legelső mozzanatként a szervezői saját magukat emeljék jobbá! Bölcs, szeretetteli szervezőknek virágzó a társadalma. Az ilyen társadalomban szükségtelen a forradalom, a politika, a háború, a gazdaság, a vallás, hiszen a szeretet: minden.
Tanult hallgatóság, tisztelt leendő, és már szuperhősök! Ki kell jelentenünk azonban, hogy az emberiség útja más léptékű, mint a személy útja. Míg, egy személy akár már az aktuális létében végigjuthat a stációkon, áthaladhat az úton, a hídon, és célba érhet, az emberiség ugyanezt valamiért nagyságrendekkel komótosabban teszi meg. Ezt figyelembe véve, és a szabad akarat törvényét betartva, tiszteletben tartva arra juthatunk, hogy a népek, az emberiség, és más lények lépésről-lépésre emelkedésének eme biztosítékait – a tudományt, a vallásokat, mint utakat, és hidakat – nem szabad közvetlenül befolyásolnunk, sem megszüntetnünk. Sőt, ezeket iskolaként kell tekintenünk, és meg kell védenünk. Felülírja azonban ezt az elvet az a tény, hogy a személy, az egyén szabad akaratát, és ezektől független bölcsességre emelkedését viszont, még ezek védelménél is fontosabb biztosítanunk!
Nem szabad elvenni senki dolgait, hogy azok helyébe tegyük a bölcseletet! Adjuk a bölcseletet ajándékba a dolgai mellé; úgyis csak az marad meg vele végül. Ennek magától szabad csak megtörténnie.
Tanult hallgatóság, tisztelt leendő, és már szuperhősök! Ki kell jelentenünk azonban, hogy az emberiség útja más léptékű, mint a személy útja. Míg, egy személy akár már az aktuális létében végigjuthat a stációkon, áthaladhat az úton, a hídon, és célba érhet, az emberiség ugyanezt valamiért nagyságrendekkel komótosabban teszi meg. Ezt figyelembe véve, és a szabad akarat törvényét betartva, tiszteletben tartva arra juthatunk, hogy a népek, az emberiség, és más lények lépésről-lépésre emelkedésének eme biztosítékait – a tudományt, a vallásokat, mint utakat, és hidakat – nem szabad közvetlenül befolyásolnunk, sem megszüntetnünk. Sőt, ezeket iskolaként kell tekintenünk, és meg kell védenünk. Felülírja azonban ezt az elvet az a tény, hogy a személy, az egyén szabad akaratát, és ezektől független bölcsességre emelkedését viszont, még ezek védelménél is fontosabb biztosítanunk!
Nem szabad elvenni senki dolgait, hogy azok helyébe tegyük a bölcseletet! Adjuk a bölcseletet ajándékba a dolgai mellé; úgyis csak az marad meg vele végül. Ennek magától szabad csak megtörténnie.
Az amatőr nyelvészek, történészek a végére járnak, és kiderül a valós őstörténet. Feltárul a magasság, a mélység. Amiről említést tesztek, mindenestől, minden körülménytől független. Ha piros hó esik, vagy békák eső helyett... akármi derüljön is ki, eeeeeez független, örök, teljes Egy. Hódítók, irtók, kergetők, tolvajok, gyilkosok büntetésével, haraggal, bűnök számontartásával ne törődjetek! Nem a „bűnöst” bántjuk, hanem a tévedéséből segítjük kizökkenni, a vétkétől segítjük megszabadulni. Ne azzal bajlódjatok, ami nincsen, ne a hiányok képzeletbeli völgyeinek feltöltésével, hanem azzal, ami valódi: a jóval! Árasszátok el a hiány völgyeit a megbocsájtás, a szeretet folyójával! Akármilyen szörnyű volt is, a múltunk hozott ide, és általa lehetünk azok, akik vagyunk. A múltunkkal magunkban tudunk igazán adni, tenni, az általa lett bölcs tud csak segíteni. Forgive, és forget… azonos gyökűek. Szép dolog ez.
Az igaz szuperhős segít abban, hogy a népe felszabadíthassa magát a rabságból. Ma szellemi ez a rabság. Gyógyít. Ma szellemi a betegség.
Megemlékezni a torzulásról. Akár vallási, akár történelmi, akár tudományos, bármilyen.
A torzulásból a valósba lényegülni. Bölccsé emelkedve, megbocsájtva, jót cselekedve.
Elfeledni a torzulást.
A torzulásból a valósba lényegülni. Bölccsé emelkedve, megbocsájtva, jót cselekedve.
Elfeledni a torzulást.
Mindeközben nem átesni a ló túloldalára, és megvetve az anyagit, hanem szeretetben, gyönyörködve, ászellemítve, megölelve azt.
A láthatatlanról vallásfüggetlenül.
Azokért szólni, akik rühellik ezt. Úgy, ahogy Ők értik, fogadják.
Nem kell egyetérteni a nézeteikkel, de tisztelnünk illik azokat. Ha valaki azt gondolja, hogy a Föld egy tojás, és nemsokára kikel, vagy, ha azt, hogy a bolygó növekedő kristálymagja közelében magasrezgésű szellemlények élnek… esetleg hisz a vallások, a tudomány tételeiben, ezekkel egy szuperhős nem kell, hogy egyetértsen, de úgy áll hozzá helyesen, ha tiszteletben tartja mindezt. Ha azt mondják egyesek, hogy a planétánk börtön, vagy iskola, vagy játéktér, tiszteljük e nézeteket is! Hagyjuk meg a világát mindenkinek, és adjuk mellé ajándékba, szeretettel, be nem avatkozva, jószándékkal a Világosságot, Életet, bölcsességet ingyen, csak úgy, mint érdekességet! Ha átérzik, hogy mit is kaptak, úgyis, maguktól, szabadon felfedezik.
A szuperhős nem oldja meg az emberek helyett azok problémáit, hanem segíti Őket olyanná válni, akik a sajátjaikat meg tudják.
Nem kell egyetérteni a nézeteikkel, de tisztelnünk illik azokat. Ha valaki azt gondolja, hogy a Föld egy tojás, és nemsokára kikel, vagy, ha azt, hogy a bolygó növekedő kristálymagja közelében magasrezgésű szellemlények élnek… esetleg hisz a vallások, a tudomány tételeiben, ezekkel egy szuperhős nem kell, hogy egyetértsen, de úgy áll hozzá helyesen, ha tiszteletben tartja mindezt. Ha azt mondják egyesek, hogy a planétánk börtön, vagy iskola, vagy játéktér, tiszteljük e nézeteket is! Hagyjuk meg a világát mindenkinek, és adjuk mellé ajándékba, szeretettel, be nem avatkozva, jószándékkal a Világosságot, Életet, bölcsességet ingyen, csak úgy, mint érdekességet! Ha átérzik, hogy mit is kaptak, úgyis, maguktól, szabadon felfedezik.
A szuperhős nem oldja meg az emberek helyett azok problémáit, hanem segíti Őket olyanná válni, akik a sajátjaikat meg tudják.
Az intézmény hibás; az embert kíméld! Egy költőnek elnézhető, ha sárkányokat, angyalokat, szellemet, lelket, szívet említ. Főleg, ha dalban, versben teszi, de bárhogy megteheti. Kiváltságos helyzet ez, érdemes művelni, és jól: a békesség, a jószomszédi viszony, az aranyközép szolgálatában. Nem embereket kell „pusztítani”, hanem az emberekből az erénytelenséget, tudatlanságot, gonoszságot, és azt sem pusztítani kell, hanem Világossággá, bölcsességgé transzformálni… és azt sem nekünk kell bennük, hanem képessé segíteni Őket, az elszenvedőiket, hogy saját magukban tehessék meg.
Kérlek Titeket majdani szuperhősök, akik jöttök, hogy megváltoztassátok a vallásokat, könyörüljetek az embereknek! Gondoljatok a nénikre, bácsikra a templomi padsorokban, a karácsonyfákat csodáló gyermekekre, a hivatásukat igaziból a jószívük, és jószándékuk szerint választó, és művelő lelkészekre, mielőtt borotvához nyúlnátok! Legyen a gonoszok baja, hogy gonoszok, ne a jóké! Sok-sok rossz poszton jóember áll. Általános, hogy az intézmény, és a vonatkoztatási rendszer a hibás, és aranyszívű emberek emiatt sinylődnek, terelődnek úgy is tévutakra, ha Ők maguk jót akarnak. Tisztelet a jóembereknek; a posztokkal van a baj! Tisztelet a tisztelendőknek; a vonatkoztatási rendszerekkel van a baj! A korszak, amikor a lelkész a léleknek tesz esküt, és nem az intézménynek, nem a vonatkoztatási renszernek, nem az üzletnek, nem a susmusnak, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben a vallásban a térítés, a politikával összefonódás, a pénzzel történő bármi nemű operálás, a kamat is tilos, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben a vallásban a háborúság, vagy arra bujtás, a demagógia, a fanatizmus, a radikalizmus, a fundamentalizmus tilos, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben nem környezettudatosság lesz, hanem természetszeretet, amelyben bocsánatot kérünk Harrykoptertől, mert leboszorkányoztuk, és bocsánatot kérünk a gyerekektől is ugyanezért… amelyben a kreacionistáknak, és az evolúcionistáknak is kikerekedik mindhárom szeme, meg a szíve is a kiderülő Valódi Valóságtól, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben tilos gyermekeket megfosztani a játékos gyerekkortól, amelyben tilos haszontalansággal, és hazugsággal butítani a fiatalokat az oktatási rendszer keretein belül, végre itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben visszatérünk az elsődleges alapelvekhez: a szeretethez, Világossághoz, Élethez, bölcsességhez, tisztelethez, együttérzéshez, gyönyörködéshez, gondoskodáshoz, egymást segítéshez, újra itt van! Hagyjuk bekövetkezni!
Ne bántsa senki az embert!
Hogyan menthető meg a személy? Ez az egész gyorstalpaló kézikönyv, és maga a szuperhősség is erről szól. Sehogy. Ugyanakkor gondoskodva, közvetetten alkalmassá tehető arra, hogy saját magát megmentse. Önmagát bölcsességben mentheti meg.
Hogyan menthető meg az emberiség? Sehogy. A személy „megmentésével”, aki ugye, csakis önmagát mentheti meg. Hiszen bajban lévő személyekből áll egy bajban lévő emberiség; így egy megszabadult emberiséget csakis megszabadult személyek alkothatnak. Vagyis, a személy, önmaga bölcsesség általi megmentésével mentheti meg az egész emberiséget.
Hogyan menthető meg a vallás? Ha többre adatik, kiteljesedik. A vallásosságsosem lesz veszélyben, hiszen az a személyes út egyik szakasza, és mindenki átesik rajta. Akik nem esnek át, és benne maradnak, azok egész létükön át csak esegetnek. Nem baj, mindenki kapjon meg mindent, szabadon, amire az emelkedéshez szüksége van, és bárki bármeddig topzódjon csak bármiben, ha arra valóban szüksége van a felemelkedéshez! Ha kérdésük lenne, úgyis találnak majd elég szuperhősök által hagyományozott útmutatást.
Mondtuk, a vallásosság sosem lesz veszélyben. Ellenben a vallás, mint rendszer, intézmény, tyítyűtyá, mit soroljak még, bizony folyamatos veszélyben van. Kapja a lázadást, a reinkarnációt, a darwinizmust, a dinoszauruszokon lovagló Jézus karikatúrát, az évszámok tologatását, az amortizáló behatásokat, a bizánciasságot, a rómaiságot, a judeo akármizmust, az ’izmusokat, a ’kráciákat, az Írásból kilógó következetlenségeket, a félrefordításokat, a DNS vizsgálatokat. Kapja a kérdéseket, hogy de akkor mi van az előbbi emberiségekkel, mi van a földönkívüliekkel, amelyek megléte sokak szerint bizonyítja Isten nem létezését. Felhozzák a vallás ellen a történelmi ballépéseit; inkvizíciót, vallásháborúkat, és a nevében elkövetett rémtetteket is. Ám, mindezek kismiskák ahhoz a kárhoz képest, amit a vallások saját megmondó arcai hoznak önnön fejükre a kirekesztő, berekesztő, „csak mi, csak ennyien, csak így, meg úgy” kinyilatkoztatásaikkal… a politizálásukkal, számlaszámaikkal, ferdítéseikkel. „Az nem úgy volt, a másik vallások rosszak, a könyveik ocsmányak, ellenben itt van a mi kis könyvünk, amit megvásárolhatnak 666 dollárért.” Az ívölúsönisták és a kriéjjsönisták, a cionnnisták és a nacciionnnisták Armageddonnál összecsapnak, és a tetemeik fölött összezárul majd „Ádám Bibliája”: a tizenkét állapot-övi csillagjegy. Ha még sok ezer évig lesz emberiség, akkor is évente találnak majd újabb következetlenséget, felmerülő problémát, és persze kitalálnak mindegyikre újra, és újra valami megfelelést, magyarázatot. Jobb lenne elengednünk a részleteket, a külsőségeket, és a benső egészre fókuszálnunk!
Hogy volt, hogy lesz? A vallás előtt bölcsességben élt közélet volt, a mindennapok minden szokása a tudás szerint esett. Aztán, amikor a tudás elmaradt, de a szokások fennmaradtak: rajtunk ragadt a vallás. Az edényből kifolyt a víz, a tűz, a levegő… és most nem értjük, mi a franc is az edény. Vért, kőolajat, meg aranyat tartottunk benne, hátha arra való, de nem vált be.
A vallásosságot, mondtuk, nem kell megmenteni, mert nincs veszélyben; minden új emberben újra induló program. Mi a helyzet a vallással? Azt a vallást, amivel kapcsolatban az emberek azt érzik, hogy „kilóg a lóláb”, úgyis elhagyják maguktól. Ha egy vallásnak nem az Abszolút Valóságra segítés a célja, hanem megélhetés, érdek-érvényesítés, igázás, szavazó nevelés, háborúság-szítás, és a híveit csak használja, megrekeszti a fejlődésben, akkor az a vallás saját magára von átkot, és szörnyet fog halni e bűnök következményeként. Abban a vallásban azonban, amelyik a bölcsességre, a látásra segíti a benne bízókat, rugalmasan a kor gondolkodásmódjához tudja alakítani dogmatikáját, hozzáállását, és magát nem tekinti célnak, csak hídnak, valamint engedi, hogy az egyén tőle függetlenül, rajta túltéve – akár a legmagasabb „egekig” fejlődjön, és ebben nem köti meg, nem gátolja – abban a vallásban soha sem fognak csalatkozni az emberek, és megszüntetni sem fogják.
Mit tesz a szuperhős? Magát megvilágosodásba teljesíti, és ezt követően az egyént közvetetten, gondoskodva megsegíti annak ön-megmentésében, bölcsességre jutásában. Ezzel tesz a legtöbbet a vallásosságért, a vallásért, az emberért, az emberiségért, és más lényekért is. A vallásosak ezt hallva megrökönyödnek, mert nem tudják még, hogy a lények ez által is – hogy az Ő szavaikkal éljünk – „Isten” Valóságát találják meg… de majd megtudják.
A bölcs személyek tudni fogják a válaszokat a dínókra, a sok emberiségre, a földönkívüliekre, a földönbelüliekre, a mesékre, a laboreredményekre… mindenre. Ügy megoldva. Bajlódjunk intézmények közvetlen megmentésével? Negatív.
Hogyan menthető meg a tudomány? Az emberiség „cammogása” ugyanúgy írható a tudomány számlájára, mint a valláséra. Ellenben mindkettő szerves része az egyén bölcsességre emelkedésének, ön-megvilágosításának. E cammogás, az időben gondolkodók szempontjából idegesítő, és káros; az örökkévalóságban szemlélődők viszont látják, hogy épp ez a cammogás biztosíthatja azt, hogy az emberiség egy-egy stációt ne csak átaludjon, hanem maradéktalanul megéljen.
Íme, most, hogy ezeket említettük, beszélnünk illik a vallás, a tudomány egy ritkán emlegetett aspektusáról is, mégpedig arról, hogy a süllyedő embert nem engedi egy bizonyos szintnél mélyebbre süllyedni. Rossz, ho
Kérlek Titeket majdani szuperhősök, akik jöttök, hogy megváltoztassátok a vallásokat, könyörüljetek az embereknek! Gondoljatok a nénikre, bácsikra a templomi padsorokban, a karácsonyfákat csodáló gyermekekre, a hivatásukat igaziból a jószívük, és jószándékuk szerint választó, és művelő lelkészekre, mielőtt borotvához nyúlnátok! Legyen a gonoszok baja, hogy gonoszok, ne a jóké! Sok-sok rossz poszton jóember áll. Általános, hogy az intézmény, és a vonatkoztatási rendszer a hibás, és aranyszívű emberek emiatt sinylődnek, terelődnek úgy is tévutakra, ha Ők maguk jót akarnak. Tisztelet a jóembereknek; a posztokkal van a baj! Tisztelet a tisztelendőknek; a vonatkoztatási rendszerekkel van a baj! A korszak, amikor a lelkész a léleknek tesz esküt, és nem az intézménynek, nem a vonatkoztatási renszernek, nem az üzletnek, nem a susmusnak, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben a vallásban a térítés, a politikával összefonódás, a pénzzel történő bármi nemű operálás, a kamat is tilos, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben a vallásban a háborúság, vagy arra bujtás, a demagógia, a fanatizmus, a radikalizmus, a fundamentalizmus tilos, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben nem környezettudatosság lesz, hanem természetszeretet, amelyben bocsánatot kérünk Harrykoptertől, mert leboszorkányoztuk, és bocsánatot kérünk a gyerekektől is ugyanezért… amelyben a kreacionistáknak, és az evolúcionistáknak is kikerekedik mindhárom szeme, meg a szíve is a kiderülő Valódi Valóságtól, újra itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben tilos gyermekeket megfosztani a játékos gyerekkortól, amelyben tilos haszontalansággal, és hazugsággal butítani a fiatalokat az oktatási rendszer keretein belül, végre itt van! Hagyjuk elkövetkezni! A korszak, amelyben visszatérünk az elsődleges alapelvekhez: a szeretethez, Világossághoz, Élethez, bölcsességhez, tisztelethez, együttérzéshez, gyönyörködéshez, gondoskodáshoz, egymást segítéshez, újra itt van! Hagyjuk bekövetkezni!
Ne bántsa senki az embert!
Hogyan menthető meg a személy? Ez az egész gyorstalpaló kézikönyv, és maga a szuperhősség is erről szól. Sehogy. Ugyanakkor gondoskodva, közvetetten alkalmassá tehető arra, hogy saját magát megmentse. Önmagát bölcsességben mentheti meg.
Hogyan menthető meg az emberiség? Sehogy. A személy „megmentésével”, aki ugye, csakis önmagát mentheti meg. Hiszen bajban lévő személyekből áll egy bajban lévő emberiség; így egy megszabadult emberiséget csakis megszabadult személyek alkothatnak. Vagyis, a személy, önmaga bölcsesség általi megmentésével mentheti meg az egész emberiséget.
Hogyan menthető meg a vallás? Ha többre adatik, kiteljesedik. A vallásosságsosem lesz veszélyben, hiszen az a személyes út egyik szakasza, és mindenki átesik rajta. Akik nem esnek át, és benne maradnak, azok egész létükön át csak esegetnek. Nem baj, mindenki kapjon meg mindent, szabadon, amire az emelkedéshez szüksége van, és bárki bármeddig topzódjon csak bármiben, ha arra valóban szüksége van a felemelkedéshez! Ha kérdésük lenne, úgyis találnak majd elég szuperhősök által hagyományozott útmutatást.
Mondtuk, a vallásosság sosem lesz veszélyben. Ellenben a vallás, mint rendszer, intézmény, tyítyűtyá, mit soroljak még, bizony folyamatos veszélyben van. Kapja a lázadást, a reinkarnációt, a darwinizmust, a dinoszauruszokon lovagló Jézus karikatúrát, az évszámok tologatását, az amortizáló behatásokat, a bizánciasságot, a rómaiságot, a judeo akármizmust, az ’izmusokat, a ’kráciákat, az Írásból kilógó következetlenségeket, a félrefordításokat, a DNS vizsgálatokat. Kapja a kérdéseket, hogy de akkor mi van az előbbi emberiségekkel, mi van a földönkívüliekkel, amelyek megléte sokak szerint bizonyítja Isten nem létezését. Felhozzák a vallás ellen a történelmi ballépéseit; inkvizíciót, vallásháborúkat, és a nevében elkövetett rémtetteket is. Ám, mindezek kismiskák ahhoz a kárhoz képest, amit a vallások saját megmondó arcai hoznak önnön fejükre a kirekesztő, berekesztő, „csak mi, csak ennyien, csak így, meg úgy” kinyilatkoztatásaikkal… a politizálásukkal, számlaszámaikkal, ferdítéseikkel. „Az nem úgy volt, a másik vallások rosszak, a könyveik ocsmányak, ellenben itt van a mi kis könyvünk, amit megvásárolhatnak 666 dollárért.” Az ívölúsönisták és a kriéjjsönisták, a cionnnisták és a nacciionnnisták Armageddonnál összecsapnak, és a tetemeik fölött összezárul majd „Ádám Bibliája”: a tizenkét állapot-övi csillagjegy. Ha még sok ezer évig lesz emberiség, akkor is évente találnak majd újabb következetlenséget, felmerülő problémát, és persze kitalálnak mindegyikre újra, és újra valami megfelelést, magyarázatot. Jobb lenne elengednünk a részleteket, a külsőségeket, és a benső egészre fókuszálnunk!
Hogy volt, hogy lesz? A vallás előtt bölcsességben élt közélet volt, a mindennapok minden szokása a tudás szerint esett. Aztán, amikor a tudás elmaradt, de a szokások fennmaradtak: rajtunk ragadt a vallás. Az edényből kifolyt a víz, a tűz, a levegő… és most nem értjük, mi a franc is az edény. Vért, kőolajat, meg aranyat tartottunk benne, hátha arra való, de nem vált be.
A vallásosságot, mondtuk, nem kell megmenteni, mert nincs veszélyben; minden új emberben újra induló program. Mi a helyzet a vallással? Azt a vallást, amivel kapcsolatban az emberek azt érzik, hogy „kilóg a lóláb”, úgyis elhagyják maguktól. Ha egy vallásnak nem az Abszolút Valóságra segítés a célja, hanem megélhetés, érdek-érvényesítés, igázás, szavazó nevelés, háborúság-szítás, és a híveit csak használja, megrekeszti a fejlődésben, akkor az a vallás saját magára von átkot, és szörnyet fog halni e bűnök következményeként. Abban a vallásban azonban, amelyik a bölcsességre, a látásra segíti a benne bízókat, rugalmasan a kor gondolkodásmódjához tudja alakítani dogmatikáját, hozzáállását, és magát nem tekinti célnak, csak hídnak, valamint engedi, hogy az egyén tőle függetlenül, rajta túltéve – akár a legmagasabb „egekig” fejlődjön, és ebben nem köti meg, nem gátolja – abban a vallásban soha sem fognak csalatkozni az emberek, és megszüntetni sem fogják.
Mit tesz a szuperhős? Magát megvilágosodásba teljesíti, és ezt követően az egyént közvetetten, gondoskodva megsegíti annak ön-megmentésében, bölcsességre jutásában. Ezzel tesz a legtöbbet a vallásosságért, a vallásért, az emberért, az emberiségért, és más lényekért is. A vallásosak ezt hallva megrökönyödnek, mert nem tudják még, hogy a lények ez által is – hogy az Ő szavaikkal éljünk – „Isten” Valóságát találják meg… de majd megtudják.
A bölcs személyek tudni fogják a válaszokat a dínókra, a sok emberiségre, a földönkívüliekre, a földönbelüliekre, a mesékre, a laboreredményekre… mindenre. Ügy megoldva. Bajlódjunk intézmények közvetlen megmentésével? Negatív.
Hogyan menthető meg a tudomány? Az emberiség „cammogása” ugyanúgy írható a tudomány számlájára, mint a valláséra. Ellenben mindkettő szerves része az egyén bölcsességre emelkedésének, ön-megvilágosításának. E cammogás, az időben gondolkodók szempontjából idegesítő, és káros; az örökkévalóságban szemlélődők viszont látják, hogy épp ez a cammogás biztosíthatja azt, hogy az emberiség egy-egy stációt ne csak átaludjon, hanem maradéktalanul megéljen.
Íme, most, hogy ezeket említettük, beszélnünk illik a vallás, a tudomány egy ritkán emlegetett aspektusáról is, mégpedig arról, hogy a süllyedő embert nem engedi egy bizonyos szintnél mélyebbre süllyedni. Rossz, ho
Szólj hozzá!
Címkék: könyv teljes szuperhős ebook földönkívüliek abjad lamed vav hasidim győzedelmes világ királynője Zselenszky fehér barát szivárványharcos támadat van
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zselenszky.blog.hu/api/trackback/id/tr736154330
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.