Zselenszky

Kedves Tamás!

Kérlek engedd meg hogy írjak neked pár sort. Nagyon, nagyon mélyen érintett a debreceni békástavas találkozás, és az esti koncert. Kicsit meg is lepődtem, hogy hol is jártam én eddig, és milyen nagyszerű lehetőség ennyi idő távlatából újra találkozni Veled és hallgatni a dalaid. Na szóval, elkezdtem olvasni ezt a Le kell e lőni az elnököt irományt, és úgy döntöttem itt az idő hogy írjak. Én az Eleven Holdon nőttem fel, az volt nekem a megváltás a pubertásban. Gyakorlatilag új irányt, útmutatást jelentett, egy új helyet a lelkemben, ahová elbújhatok. Voltam kis csitri rajongó az évek alatt, „csináljunk már egy közös képet” „údejó ittvan látom” attitűdökkel. Olvastam a verseid, jött a filó szak, ugrabugra a koncerteken, üvölteni könnyező szemekkel a fesztiválokon, a csillagos ég alatt. Életem legszebb emlékei. Olvasni a Hamvas Bélát, hallgatni a Hetes körzetet, megmutatni másoknak hogy „az ég bennünk van” azt hogy „te és én EGY-ek vagyunk”, November ibolyái, Székesfehérvár, Marxim. Emlékszem aznap amikor megtudtam hogy az Eleven Holdnak annyi csak sírtam és sírtam. Már egyetemre jártam, mennem kellett órára. Én csak zokogtam odafelé a villamoson. Sírt bennem a gyermek. Kicsit úgy éreztem oda az útmutatás, oda a mentorom, a példaképem meg stb. Mi lesz most velem? (Lehet kicsit érzelgősnek és túlkapottnak tűnik, de tényleg így éltem meg) Aztán nagy levegőt vettem, és az jutott akkoriban az eszembe, hogy amikor a tanítvány készen áll, a mester továbblép. (ezzel nyugtattam magam sokáig) Amúgy ezt tényleg ilyen durva rajongóként éltem meg. Apropó: Az első Eleven Hold koncertemen kivettem a kedvenc nyakláncom a nyakamból, odamentem hozzád, és neked akartam adni. Te elvetted és aztmondtad: „De ugye tudod hogy ezzel varázsolni lehet?” Csodálatos évek voltak ezek az életemben. Volt bennem csodálkozás, szeretet, tisztaság, őszinte rajongás.. amit akkor még nem zavart össze a világ zaja.. Aztán elcsendesedtem, betagozódtam. Képzések, meg diplomák, szerelmek, és új zenék, diszkók, összeomlás, felnövés. Meghalt az apukám, elhagytak a barátaim, csalódás önmagamban, megrekedés, visszafejlődés, elveszés, munkanélküliség, kirúgás, és mérhetetlen csalódottság. Az elmúlt egy év során elvesztettem a hitemet mindenfajta égi jelben, segítségben, illetve önmagamban. Lett újabb tanítóm is, aki végül a legcudarabb módon hagyott el, ahogyan embert lehet. Szerelem nélkül maradtam. Szépen lassan eltelt 10 év.. És akkor elmentem a békástóra Zselenszkyzni, a jó viszontlátás reményében, kiégve, kicsit fásultan, bízva hátha történik valami frankó dolog. És történt. Találkoztam nagyszerű emberekkel. Igazi nyitott szívű emberekkel. Ritkán találkozok manapság nemes, őszinte, tiszta lelkű emberekkel, de itt találtam párat. Nagyszerű érzés volt látni a Bálintot (a barátodat) ahogyan játszi könnyedséggel ölel át egy idegent, nagyszerű volt hallani újra a szavaid. Meg csinálni neked szenyót. Gyerekkoromban talán öltem volna egy ilyen szenyó készítésért. Igazából nagyrészt a háttérben maradtam, figyeltem az embereket, beszívtam az energiákat, és öltem volna azért, hogy ott, akkor, megöleljen valaki. Egész délután meg akartam kérdezni Boldog ember vagy? Elérted az álmaid? Hogyan kell boldognak lenni?... Segíts nekem, mert én nemtudom.. és valahol elvesztem… De túl gyáva voltam megkérdezni, hiszen csak egy idegen vagyok, egy rajongó-excsitri. De valamiért tőled akartam ezt megkérdezni. Él körülöttem ezer ember, csodálatos társas magányban, mégsem tudom megkérdezni senkitől sem. Nem érzem hogy helye lenne ilyen kérdésnek akárhol.. Valamiért azt éreztem, ilyen emberek között, ilyen nagyszerű békástavas beszélgetős szeretetközegben, csak ilyesminek lenne helye. Mert itt belefér. Talán itt nem néznek hülyének ha ilyet kérdezek. Megkérdezted hogy vagy? Mit lehet erre mondani? Kösz jól. Próbálom ezzel a levéllel kárpótolni az üresen hagyott teret. Este elmentem a koncerte. Elmondhatatlanul durva érzés volt. Hátul ültem és néztem ezt a V-t (a kis fiatal lánykát Debrecenből) És láttam ahogy sírva énekli ezeket a dalokat. Annyira tisztának láttam őt, mint amilyen én voltam egykoron ezeken a koncerteken. Önmagamat láttam. Szóval énis könnyeztem egy keveset. Találkozás volt ez a fiatalkori önmagammal. Eszembe jutott hogy Felnőttem. Tényleg nagyon durva érzés volt. Már ittjárok 30hoz közel, és kicsit időutazhatok. Nem is tudtam végig maradni már.. Hazajöttem. Szóval itt a válasz a békástavas kérdésre hogy: „Hogy vagy?” Szóval hálás vagyok mindenért. tényleg. Nem fogom részletezni miért, te úgyis érted már. :)Biztos vagyok benne, sok ilyen levelet kapsz, legyen az enyém is egy közülük. Most pedig olvasom tovább a Le kell e lőni az elnököt ,kisebb nosztalgia képpen:) Örülök hogy végül megtaláltad a párod.. Talán megvan a válasz a Boldog vagy? -kérdésemre is. Bízok hát énis tovább.. Hátha egy nap meglesz az én Anemonám is..
Hálával: A.

U.i: Azóta több nagyszerű barátom is lett, hála a békástavas dolognak.. Sok ilyet még.. Hozza össze a lelkeket.
 

Részemről az öröm:). Köszönöm, hogy olvasod a könyvet. Létem második felében is állok rendelkezésre:). Amit itt írnék, az elmondhatatlan... és olyan sok minden lenne, hogy el sem kezdem. Hálás vagyok Neked a visszajelzésért... és azért, aki vagy. Puszillak, és kívánom, hogy szellemi-szabaddá nőj:)! Még beszélünk úgyis... minden rendben lesz... középen.