Zselenszky

Zselenszky interjú-könyv, részlet:

"Nem én találom ki, nálunk néphagyomány:

Garabonciás: aki kezdetben nem tud bánni a többlet erővel, amit ajándékba kapott. Aki álruhás, mert maga előtt sem tiszta, hogy kicsoda. Feladata, hogy megülje, megregulázza az erőt, és megtudja, elfogadja, hogy ki is Ő. Az Önfelismerés komplikált dolog, amikor teljesen egyedül van az ember. Nincs visszaigazoló személy. Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? A gyermek érzi, hogy többlete van, és el is nézik neki a furcsaságait, hiszen gyerek még. Kézzel gyógyít, amikor fájdalmai vannak az anyukájának, barátainak. Elhiszi, hogy távolból segíthet a hasfájós nagyijának megkönnyebbülni. Elmondja otthon, hogy ma esős időt akar, ezért csinál felhőket, aztán olyan vihar kerekedik, amilyen ritka arra felé. Kint ül napsütésben is, aztán megjön az eső, csipp, csöpp, és zuhog, de ő ott ül meztelenül, törökülésben, a porban, a sárban tovább. Úgy rohannak ki érte a házból. Később anyukája azt találja mondani neki viccből, hogy „olyan rég sütött már a Nap, kisfiam, igazán elzavarhatnád a felhőket”, a fiú meg a legtermészetesebben felemeli a kezét, és arra gondol, hogy oszoljanak a felhők… és tíz perc múlva már süt is a Nap. Anyukája csodálkozik, aztán elhesegeti a gondolatot, hogy tényleg a fia tette azt az időjárással, mert az ugye lehetetlen. Úgy érzi, hogy Ő Mátyás Király. Berendezi a tyúkudvart lovagi kiképző területnek. Láb nélkül mászik fára, kötélre, boxzsákot csinál, véresre üti az ökleit kötelekből tekert alkalmatosságokon. Kardozik, íjászik, fúvó csövezik papírtölcsér szárnyú, hegyezett százas szöggel. Vadászik is. Gombászni jár az erdőbe, de fél, mert mindenütt mesebeli alakokat lát. Megnézi a Hegylakó című filmet, és kiáll a dombra egy vasrúddal, felemelve azt, hogy belé is belé vágjon a villám. Ő is halhtatlan. Érzi. Tudja. Nem csap bele, és szomorúan haza ódalog. Jön a társadalmi élet, és a fiú megmérgeződik annak kémiai, oktatás-ügyi, mentális mérgeivel, és elmaradnak a csodák. A szerelem, néha, kihozza még belőle egyszer-egyszer őket, a szerelem a mindene, de az iskola, a katonaság, a rendszer tökéletes radírként vizsgázik. Ennyi volt az ajándék erő története. Az említett önfelismerés, hogy Ő nagy szellemű, bebukik. Vége mindennek.
Egy léleknek fel kell ismernie magát. Ha Ő Mátyás király, akkor fel kell ismernie, és vállalnia kell ezt. Ha Ő az, de nem ismeri fel, buktunk. Ha nem Ő az, de felismeri, buktunk. Ha Ő az, és felismeri, de mi nem ismerjük fel, buktuk. Ha Ő az, fel is ismeri, de nincs mellette senki, aki gondozná eme extra területen is, akkor az lesz vele, mint a fent ecsetelt esetünkkel. A garabonciásnak sikerrel kell túl lennie mindezeken, hogy megülje a sárkányt, irányítsa azt, és ráismerjen önmagára, önnön feladatára.
Tovább: ha ez meglesz, meg kell értenünk az álruhásság másféle jelentőségét is. Mátyás, amikor a mikrokozmoszba bement, nem egy másik emberré vált, hanem önmaga fiatalabb kiadásává, Mátyás deákká. Nem ketté hasadt, hanem elengedte a szerepét, és vissza húzódott a gyermeki, szerényen gyönyörködő, és tanulni képes valójáig. A cél: sosem elfeledni honnan jöttünk, mindig megújulni, és elvonatkoztatni tudni a hatalmas szereptől, embernek maradni. Mindent tudásban is mikrokozmosz-kompatibilisként a többiek életében tisztelettel, törődéssel részt venni, és azok rendelkezésére állni… akkor is, ha ismétlés lényegű az egész. Az ismétlés a tudás anyja… a tudás a másokért ismétlés anyja. Maradj ember… de legyél alkalmas, és kész a hatalmas szerep beteljesítésére. Légy készen, de ne Te hívd el magad, hanem türelemmel várd, míg az hív el Téged! Amíg nincs befogadó szántó, addig a mag mag marad. A befogadó, művelt szántó az előfeltétele a mag szárba szökkenésének. Amíg a nép szíve szikla, addig csak elfonnyadna a rá vetett mag. Akkor vet a gazda, amikor a nép szíve befogadó, művelt szántó.

Tudós: aki már tisztában van az erejével, tehetségével, és ismeretekre tesz szert, majd az ismereteit élettapasztalatokká váltva, megélve az életét, bölcsességre tesz szert. Ismeretből bölcsességbe emelkedik. Le kell szállnia a barlang mélyére, beszélnie kell a négy erővel, és élő faként kinőnie a sötétből a fénybe. Hóna alatt az Élet Könyve.

Tátos: a nemiségről a szívre helyezett hangsúly, a szerelem égivé, istenivé teljesedik; az agyról a szellemiségre helyezett hangsúly. Nyitott az Égre, a szellemre. Tátog az Istenre. Eltátott testtel él. Isteni kupa, kehely. A Multiverzum teljességének, az Egynek edénye. Grál.

Megváltó: két féle létezik, de csak indulás szempontjából két féle: az első Jézus, aki eleve Egy, és abból, abban nyugodva szemlélődik, abból cselekedve tevékeny. A másik féle az ember, vagy más lény, aki végig járja az ébredés próbáit, és az önmegváltást követően megeső szívvel, szelleme vissza fordul, és adja magát a nagy megváltáshoz. Ő a mindeneket gyógyító, emelő, szerető.

Ezt a négy stációt több létén át is, de egy létében is betöltheti valaki. Jelen esetben a Magyar Nép vonatkozásában említettem fel mindezt. A Magyar Népnek, ugyanúgy, ahogy annak a kisgyereknek, végig kell járnia az utat, ki kell állnia a próbákat! A fent említettek szerint szükséges önfelismerésre szert tennie, saját erejét irányítania, szerepét meglelnie, feladatát betöltenie. A feladata a megvilágosodás után az emberiség, és minden más lény gyógyítása, a bolygó gyógyítása, a szerelem, a szeretet, a világosság, az élet, a bölcsesség képviselete, és felmutatása, örökítése a Multiverzumban.
Durván hangzik, mi? Ez a rock and roll, nem a mónikaluinszki… Tessék felépíteni azt a rendszert, amelyben mindenkinek, királyoknak, népeknek lehetőségük nyílhat kijárni a fent említett iskolát! Tessék segítséget nyújtani, gyógyítani, gyógyulni… és örülni más népek emelkedésének! Emelkedjenek, magasabbra nálunk! Az a legnagyobb boldogság, ha a gyermekeink többre adatnak, mint mi magunk."

Dal márc. 13.-ára:


Dal márc. 14.-ére:


Dal márc. 15.-ére:


Dal márc. 16.-ára: