Zselenszky

ezren panaszkodtak Rád körülöttem az ezer év alatt, mióta nem vagyunk napi kapcsolatban... és én tulképp annyit tudtam rólad, amennyit ők mondtak... ergo semmit, mert mindenki úgy mondta a magáét, hogy sem engem, sem Téged nem ismer. Nem hittem el egy mondatot sem, és csak addig folytam bele ilyen Rólad szóló fejtegetésekbe, amíg elértem, hogy az illető végre megnyugodjon, és vége legyen az agymenésnek. törődtem velük, mert kérték. mindenki szabad, mindenkinek égi-földi, külső-belső joga és lehetősége bármi... mindig szerettelek, most is szeretlek, és Isten látja lelkem, nagyon boldog voltam, amikor leültél hozzánk ott a sarkon, és picit olyan volt, mint régen.
nem vagyok én senki, Mátyás királyból is csak a mesebeli... nem ítélek, nem tartozik nekem senki semmivel...
sokan sokféle kört járnak, ismételik százféleképpen... én nézem örömmel, és gyönyörködve.
a barátod vagyok akkor is, ha ölsz, vagy politizálsz, vagy fekete lyuk készítést oktatsz. mindegy mi lesz. ha egy lövészárokba kerülünk, úgyis úgy leszünk, mintha egy perc telt volna el azóta, mióta kimentünk a mosdóba.