Zselenszky

Zselenszky: Mese a fekete száj-emberekről, a fekete virág-emberekről, és a fehér virág-emberekről.

A Nap úgy döntött, hogy kertet épít a létezéshez, és életet ad a létezőkbe. Odaadta a lét minden kincsét, várandóssá tette a Földet, és gyönyörködött közös gyermekeikben, azok létezésében, játékaiban. Egyszer, amikor a Nap látta, hogy gyerekei elfeledték megünnepelni az anyák napját, és az apák napját is, valamint a Karácsony sem jelentett már számukra többet, mint egy bevásárlós ünnep, elhatározta, hogy felébred abban az emberben, aki felébredt Őbenne, és kihirdeti az emberek között a következőket:
- Gyermekeim, a lét minden kincsét Tinéktek adtam, amikor anyátokkal, a Földdel házasságra léptünk, és Ti meglettetek. Földanyával elhatároztuk, hogy megpróbálunk Titeket, rátok bízzuk a bölcsességet, a tudást, a szeretetet, és a kor végeztével számon kérjük Tőletek, hogyan gazdálkodtatok mindezekkel, és milyen emberekké lettetek. Eljött az ítéletünk napja, íme, sorakozzatok fel mielőttünk, és jól a lelketekre nézünk!
Bele is néztek az emberek fejébe, szívük mélyén a gyöngyükbe, és nyomban meg is hozták ítéletüket.
- Úgy látjuk, vannak közöttetek fekete száj-emberek. Ezek elnyeltek minden ajándékot, és mások fényét is elnyelték; emésztő, sötét szájjá lettek, és végig csak emésztettek. Az Ő sorsuk az, hogy anyaguk visszatér az anyagba, lelkük pedig, mások lelkévé oszlik szét. Látjuk még, hogy vannak közöttetek fekete virág-emberek is. Ők virággá lettek, és feketévé; mégpedig azért feketévé, mert sóvárogják a fényt, a melegséget, a figyelmet, és vágyakozva Néznek felém. Elfogadták ajándékainkat, és jó szándékkal várják minden további fényem. Gyönyörködnek, és keresik a szépet. Az Ő sorsuk az, hogy megmaradnak, de csak annyi kinccsel gazdálkodhatnak, amennyit összeharácsoltak maguknak. Amelyik feléli azt elpusztul, amelyik szaporítja evickél, amelyik odaadja mindenét, az kifehéredik, és tovább részesülhet a fényemből. Vannak közöttetek fehér virág-emberek is. Ők kiegyenesedtek, és fehérré lettek ajándékainktól. Nem csak magukba szívták a fényemet, hanem fehér szirmaikkal szerteszórták azt, hogy sokan mások is részesüljenek. Az Ő sorsuk az, hogy megtarthatják jól felhasznált áldásainkat, de, mivel másommá engedték lenni magukat, Nekik adom a lét minden kincsén túl, amelyeket először kaptak, az egész vagyonomat: az Élet, és Világosság minden kincsét is! Legyenek a világok Napjai, járjanak a nevemben a lények között; képviseljék, és ne csupán hordozzák a Világosságot, és az Életet! Íme, így határoztunk.
Azzal be is váltották ítéletüket, és elkezdődhetett a következő korszak, amelyen más játékokat játszhattak, akik játszani akartak.



Miért is? :))) PEACE!