EGYELŐRE NINCS PÉNZEM KIADNI. MAJD SZÓLOK:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
2013.06.01.
02:32
Írta: Bandita21
SZABADSÁG
tudják... tudják.... akik a politikában szállnak síkra a lényekért, azok veszélyesek... akik a vallásban, azok még veszélyesebbek... akik az igazságban, azok pedig azért a legveszélyesebbek, mert amellett, hogy a fényüknél nincs menedéke a hazugságnak... örökké élnek
Szólj hozzá!
2012.11.24.
22:41
Írta: Bandita21
ZSELENSZKY - HORIZONT UGRÓK és a ZUGZWANG című dalok írásába bekukkantás
HORIZONT UGRÓK // zselenszky – konstans / 2013-as lemez
Ó, egy újabb kény ízű délután.
Ha közelebb lépsz,(vigyázz)
még átájulsz a mesémbe!
Majd átsegít a nagy szitán
az egek felé folyó folyóm; sodródj vele!
Legyünk pont: s ezzel az idők vége…
köldök nélküli horizont-ugrók!
Az embernél szörnyebb
azért nincsen, mert
csak úgy nem fél már szegény.
Jóéjt-csókunkkal
induljunk: visz hall.
Kemény tél jön, kemény.
Tanfolyam kéne, hogy adhatsz többet az életednél
ez kell legyen a címe. A homofág éra pokoli séma.
A pisztollyal alvók jelmezbáljába’ üreges tortából kilépő szajha:
gyík Európa, sírj, Európa!
Beszív, és lenn tart a halál torkába’,
hogy kapálódzásunk a gépeit hajtsa… menekülj!
Legyünk pont: s ezzel az idők vége…
köldök nélküli horizont-ugrók!
Az embernél szörnyebb
azért nincsen, mert
csak úgy nem fél már szegény.
Jóéjt-csókunkkal
induljunk: visz hall.
Kemény tél jön, kemény.
Csak Te vagy úgy velem,
hogy nem kell szólnom sem,
Te örök fény-költemény!
Partizán szent vagy,
reliktum-fajzat,
egy aranykor-szökevény!
Teljes szívben gyúl csak csillag; fényességnek.
Teljes szívben gyúl csak csillag.
Csakis üres kézbe adnak mindenséget.
Csakis üres kézbe adnak.
Sosem volt e csillag festve;
ez a csillag: lyuk a zászlón,
lyuk a hálón, lyuk a láncon,
lyuk a kézen, a gyöngy a szívben.
zselenszky 2012. október
ZUGZWANG // zselenszky – konstans / 2013-as lemez
Ez álnév; eltakarja a valódi nevem.
Könnyeznél, ha tudnád…
nővér, ha megcsalnád a világot, csináld, bátran,
csak ne énvelem!
Áldottak, akik sokakért szentelik,
de kevesekért is od’ adják az életük.
Nálam a fürdőben van oltár
és tűz a csövekben,
az igaz szó a szappan, ázz velem!
Nekem a Hubble olcsó peepshow;
Bereniké szoknyája alá
csak a szívem nyújt jó belátást nekem.
Ha fázom, egy Nemzet, aki fázik bennem.
Látod, ha látsz engem.
Nagy képernyő, francot mutatsz, én másért jöttem, hé…
és tisztán emlékszem, hogy
máshogy volt:
itt emberhez méltó lét,
bölcsesség, élet volt…
világosság!
Maradt a fürdőben az oltár,
és a tűz a csövekben,
az igaz szó a szappan, ázz velem!
Nekem a Hubble olcsó peepshow;
Bereniké szoknyája alá
csak a szívem nyújt jó belátást.
A fürdőben van oltár
és tűz a csövekben,
az igaz szó a szappan, ázz velem!
Nekem a Hubble olcsó peepshow;
Bereniké szoknyája alá
csak a szívem nyújt jó belátást.
A fürdőben az oltár,
és a tűz a csövekben,
az igaz szó a szappan, ázz velem!
A Hubble olcsó peepshow!
A Hubble olcsó peepshow!
Rókák demokráciája:
hitel tyúkudvartartásra.
Alárendelők világa
mellérendelők számára.
Bújócskázók fogócskája.
Kofa lárma, kofa lárma.
A bástyáé lett a sakktábla,
rászart a király sírjára,
a királynőnket épp gyalázza!
6 óra 66 perckor
fehér parasztok húsából
embereit megkínálja… vége!
Zselenszky 2012. november 30. Sopron
„A létezés logikája paradox, és ezért a nevetés mögött ott van a szomorúság, amelyből él. És a pojáca mögött ott van a melankólia, mint a derű tüze, és tápláléka. A melankólia nem félelem, és nem reszketés, és nem aggodalom, és nem szorongás. A melankólia: melankólia. Semmivel össze nem téveszthető, és nincs tovább, mint titkos, és kimondhatatlan név. A melankólia a bolond misztériuma. Aki nem szomorú, nem igazi bolond. Nem tud elég édes lenni, és elég könnyű. Nem tud olyan lenni, mint Assisi Ferenc, és Pantagruel, és Till Uelenspiegel. Milyen nagyszerű ez, hogy mind a kettő úgy együtt van a paradoxia varázslatában; egyszerre hahota, és mély, mély szomorúság! Aki nem ismeri a melankóliát, nem lehet gondtalan. Nem ugrálhat, és nem gyárthat szójátékot, és a hülye királyokkal nem gorombáskodhat. A melankólia teszi őt porhanyóvá, ez teszi őt félelem nélkülivé. Ez teszi nullává. Mert csak akkor vagyok hatalom, ha nem vagyok semmi. A melankólia teszi vidámmá, és gyermekké, és lelki szegénnyé. A világ legnagyobb csodája a derű. Ennél csak az a nagyobb csoda, hogy a derű a melankóliából él. Ez a létezés legelragadóbb paradoxona. Ez Harlekin legmagasabb tudása.” / Hamvas Béla – Titkos jegyzőkönyv
“A wise old owl sat on an oak;
The more he saw the less he spoke;
The less he spoke the more he heard;
Why aren't we like that wise old bird?”
-Unknown
-------------------------------------------------------
A KONSTANS c. 2013-as lemezem borítóját Richard Kunstar barátom agyalja épp. DE!!!
Radics Anikó küldte nekem ezt az alkotását:
Nagyon frankós lett, és eszembe is juttatott valamit. Neki is mondtam, vállalt is részvételt... szóval most mindenkit megkérdezek:
Jútyúúbrah elkerülhetetlenül kikerülnek majd a Konstans c. 2013-as lemezem dalai... akkor már miért ne a Ti alkotásaitok legyenek a videókon! Csak 1-2-re tudunk majd klipet készíteni Franszékkal, így simán belefér, hogy ha alkottok valamit Konstans témában, és szívesen delegáljátok egy dal mögé megjelenítésre a világ nagy csodálatára, és örömére, meg az én örömömre is... akkor mi lenne, ha elküldenétek a hollospontzselenszkykukacgémailpontkommmmra?!!
Névvel, címmel küldjétek, és a videó végén kiírjuk, hogy kié az esedékes mű. Nos?
---------------------------------------
Írok ide néhány támpontot, hogy elképzelhető legyen a drautkoszoru a vasaláss témájjja:
---------------------------------------
Cím: Konstans
Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy létezik olyan szellemi állapot, vagy bölcsesség, vagy szerelem, vagy barátság, vagy hely, vagy fogalom, amelyhez bármilyen nagy bajban, eltévelyedettségben, sötétségben vissza lehet térni, járulni lehet, vagy odáig visszabontani az életünk rosszul sikerült felépítményét... és onnan újra építeni jól.
Fotón talán pl.: a lyuk Jézus kezén, vagy a zászlón, vagy rabláncon, vagy halászhálón fejezhetné ki... és képek szentekről... mandalák villódzása... körkörös tüzezés... meg fekvő nyolcasozás... és egy gyönyörű nő csodás tánca... fényekkel, árnyakkal utalna a szerelemre is...
Olyasmi ez, amihez bármilyen mértékű eltávolodás, kibillenés esetén visszatérhetünk, amihez eltévelyedettségünkben bátran viszonyíthatunk, ahonnan újra indulhatunk, tiszta lappal...
ami mindig ott van nekünk fénylő etalonként, és ezzel a tudattal jobb érzéssel indulunk neki a ködnek.
---------------------------------------------
A lemez dalai többnyire társadalom- és mindenféle kritikák… tehát küldhettek rengeteg beszólást a világ felé, abban a fogalomkörben, amelyik Titeket a leginkább foglalkoztat! Az egyik dal szövegének utolsó pár sora fejezi ki az enyémet leginkább, ezt engedelmetekkel idézem:
"Teljes szívben gyúl csak csillag; fényességnek.
Teljes szívben gyúl csak csillag.
Csakis üres kézbe adnak mindenséget.
Csakis üres kézbe adnak.
Sosem volt e csillag festve;
ez a csillag: lyuk a zászlón,
lyuk a hálón, lyuk a láncon,
lyuk a kézen, a gyöngy a szívben."
zselenszky 2012. október
----------------------------------------------------
NOS, ITT AZ ALKALOM, HOGY ÜZENJETEK A VILÁGNAK!
Határidő január 1. legyen. Mindenféle technika mehet, nem csak fotó... és szkennelve, vagy fotózva mindegy hogyan külditek... csak kegyetlen jó felbontású légyen! Csókolom a Múzsát, jó soulstorming-ot! :) és kössz!
----------------------------------------------------
----------------------------------------------------
Szólj hozzá!
2012.08.18.
12:23
Írta: Bandita21
MAGÁNLEVÉL A BARÁTAIMNAK
Írtam a közvetlen barátaimnak egy magánlevelet... és arra gondoltam, Neked is átnyújtom. Azért írtam meg, mert egyenesen beszélni nagyon szükséges, és időszerű... és azért magánlevél, mert csak olyanok fogadják el tőlem, akik ismernek... akik nem ismernek, nem tudják, hogy honnan ... mindegy...
Fogadd szeretettel... ha úgy érzed majd (és ez nem biztos) és tovább adnád, arra kérlek, Te is csak a legbizalmasabb barátaidnak add, magánlevélben... és ne mondd, hogy ki írta... csak maximum annyit, hogy tudod, ki... de nem az a lényeg.
Fogadd szeretettel... ha úgy érzed majd (és ez nem biztos) és tovább adnád, arra kérlek, Te is csak a legbizalmasabb barátaidnak add, magánlevélben... és ne mondd, hogy ki írta... csak maximum annyit, hogy tudod, ki... de nem az a lényeg.
KONSTANS
Magánlevél a barátaimnak:
Azért tömény, mert egyenes… egy mondat egy könyv… most nincs rejtve, most csak annyit kell tenned érte, hogy veszed a fáradságot, és mondatonként megérted. Egyszerre egy mondatot! Természetesen nem tartom méltónak magam ezek leírására, de Te viszont méltó vagy az elolvasására. Nem vagyok méltó ezek közlésére, de ha egész életemben azon feszülnék, hogy méltó legyek, sosem gondoskodhatnék Rólad, szerelmetes barátom.
#01
Egymásért élni, nem egymásból, nem a másik rovására!
A szeretet, a Világosság, az Élet, a bölcsesség nem tudomány, nem vallás kérdése, hanem azok abszolútuma: valóság... és ezeket megélni már voksolás az élet mellett, az élet ellenes hatalmaktól elhatárolódva.
A látható világ a teljes világnak csak kicsiny hányada, a láthatatlan része is valóság; amely szintén nem vallás kérdése.
A rosszakarók boldogulásával mindenki meghal, és a bolygó is szenved; a jóakaratúak boldogulásával mindenki, a rosszakaratúak is élhetnek, és a bolygó is virul.
Adj bölcsességet a Nemzetnek, és lepereg róla a rosszakarat; amikor felemelkedik, minden rá tekintőt magával emel!
Gondoskodjatok a szegényekről: egy közösség minőségét leginkább az mutatja meg, hogyan bánik a szegényeivel!
Éljetek kalákában, forduljatok a néphagyományhoz, működtessétek a vidéket, fejtsétek meg a régiek üzenetét, örökítsétek gyermekeiteknek, és ajándékozzátok minden népnek, hogy töltekezhessenek!
Legyetek jó szomszédok, adjatok bölcsességetekből mindenkinek, aki kér... nem beavatkozva, nem térítve, hanem rendelkezésre állva, felmutatással, ajándékozva, barátságban!
Őseink előtt a legszentebb dolgok egyike volt a barátság, a háttársság. Legyetek barátok, a kapott család mellett választott testvéreitek legyenek!
Ha a cipőtöknél húzzák meg a határokat, de bennetek élni fog az Ország, akkor bármerre sodor is a jó sors Titeket, a fény magvait, bármikor teljes világot teremtek majd, akármikor is jöjjön el a jobb "idő"! A Ti dolgotok nem a térkép átrajzolgatása, hanem, hogy bennetek örökké éljen az Ország, a bölcsesség, a Világosság, és Ti legyetek a lábon járó Élet, még a halál birodalmában is! Ti legyetek a Nap akkor is, amikor eltakarják azt a világ népei elől!
Ne hagyjátok kihunyni a szívetekben a tüzet, akármi történjék is, hogy amikor megadatik majd az emberiségnek, a Ti tüzetek lángjából vehessenek majd magukba! Egyedül ez a tűz, amit bármennyi részre oszthattok, azzal nem lesz kevesebb, mert ez a szerelem, a szeretet tüze!
Ha választanotok kell az életben maradás, és az önfeláldozás között, az önfeláldozást válasszátok, ne féljetek, mert örökké élünk a láthatatlan részben, bízzatok, ezt egy olyan lény mondja, aki arról beszél, amit ismer, és nem arról, amit hisz!
Ha próbatételeket kell kiállnotok, nyugodtan adjátok a legtöbbet, a legjobbat, ne gazdálkodjatok, hanem szeressetek, mert végtelen kinccsel váltok eggyé, amikor elengeditek a félelmet, az önös vágyakozást, és az illúzió-kincseket!
A jóakaratúak hite nem kétezer éves, hanem a világ eleje előttről folyamatos bölcsesség, amely látja, tudja, érti, és örökíti a látható, és láthatatlan Multiverzum valóságát. Független minden intézményesített hiedelem -, és megélhetési, hódító, kizsákmányoló, butító, hamisító vallástól, tudománytól, rendszertől; mert ez Élet, Világosság, bölcsesség, szeretet, és szerves, működő, élő, természetes, erényes, jóra tekintő, jóra törekvő, gondoskodó, másokat közvetetten emelő, felmutató és nem beavatkozó, szabad, nem intézményesített, éteri tudomás.
Akiben él mindez, nem térít, nem bizonygat, nem háborúzik, nem támad, nem haragszik, nem másokban akar rendet tenni, hanem önnön erényeinek pallérozásával törődik, hogy a megakadályozhatatlan, a kikerülhetetlen, az elodázhatatlan "idejében" is legyen létező, akiben Élet, Világosság, Bölcsesség van, hogy legyen, akiből a világ újjá születhet!
Tisztelet a harcosoknak, akik a legtöbbet adják, akik békeidőben a szegényekről gondoskodnak, és nem bosszankodnak e helyett; és akik a béke megőrzéséért szólalnak fel, és akik sosem támadnak, csakis védekeznek, a láthatatlan a tanúja helyes szándékuknak! Katonákból harcosokká, harcosokból lovagokká, lovagokból bölcsekké, bölcsekből teljesekké legyenek!
Tisztelet a szellemi forradalmároknak, akik tudják, hogy az egyetlen olyan forradalom, amelynek mindenki győztese lehet, az a szellemi forradalom, a hiszékeny, hitetlen, elégedetlenkedő, tompult tömegek bölcsesség általi néppé emelése, bölcs nemzetté szeretése; hogy aztán az a bölcs nemzet már tudja azt, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, és miért!
Tisztelet a hitetleneknek, akik istenségek nélkül is felkelnek reggel, és a semmiért is elindulnak, hogy éljenek; képzeljétek mire lesznek képesek, ha meglátják a láthatatlant, és megértik a rejtezőt! Könnyű azoknak, akiknek Istenük van, akik tudják, hogy örökké élünk, Ők már nem félnek, nem szenvednek bensőjükben, Nekik sokkal könnyebb a testi kínt viselni, és a véggel szembe állni.
Tisztelet a hívőknek, akik nem tudnak, nem látnak, nem bölcsek, hanem elveszettek, hiszen Ők nem tudják a teljességet, mégis igyekeznek az ismeretlen felé is, akkor is, ha nem is tudják, hová. Akik úgy is segítenek másokon, hogy nem várnak cserébe jutalom mennyet, akik nem csere-bere szeretettel szeretnek, hanem maguk előtt ismeretlen okból is, akiknek nem érzelem a szeretet, hanem pártatlan, áradó, és befogadó, kitöltő, betöltő, magában foglaló, legfinomabb, éltető, világos valóság. Könnyű azoknak, akik egyek a láthatóval, és a láthatatlannal; könnyű azoknak, akik előtt világos az ok, az út, a cél, valamint a véges, a végtelen, a múlandó, és az örök, a rész, és az egész, a sötét, és a világos, a halál, és az Élet.
Tisztelet azoknak, akik még keresők, nem találók, még nézők, és nem látók, még sóvárgók, haragvók, félők, féltők, hívők, és nem tudók, nem bölcsek, nem látók. Hiszen Ők dühükben, tévedésükben, irigységükben, vétkeikben is képesek megtartóztatni magukat, és nem bántani a világot! Könnyű azoknak, akiknek nem tulajdonuk van, hanem Ők maguk a világ!
Tisztelet azoknak, akik egyszerűségükben, szegénységükben is segítő kezet nyújtanak a lényeknek, akik kertnek, és nem bányának, akik iskolának, és nem harctérnek tekintik, álmodják, és valósítják meg a szabad bolygót.
Tisztelet a földeknek, ásványoknak, növényeknek, állatoknak, embereknek, és más lényeknek, hiszen kitartón, türelemmel, önfeláldozással, áldozattal nagyanyáink, és nagyapáink Ők! Hála a látható, és láthatatlan szülőknek, testvéreknek!
Tisztelet azoknak, akik a sötétségben is egyenesen állnak, egyenesen szólnak, világolnak, felmutatnak, gondoskodnak, örökítenek, szeretnek, emelkednek, és emelnek!
Hála azért, hogy kiteljesedésükben nem hagynak el minket, hanem biztatnak bennünket, oda fordulnak hozzánk, rendelkezésre állnak, elérhetővé teszik az elérhetetlent is a keresők, kérdezők, kérők boldogulására.
Tisztelet azoknak, akik a viharban is egyenesek, és kimondják a szeretet igazságát, a gondviselés igazságát: hogy a kínzóink zárjanak bár akármilyen mélyre, akármilyen tudatlanságba, akármilyen illúziók, falak közé bennünket, szorítsanak oldalról, és lentről akármilyen kegyetlen módon is minket, felülről nem zárhatnak le! Felülről szabadok vagyunk! Ha elvennék a nevünket is, a ruhánkat is, mindenünket... felülről akkor is mindenünk meglesz, ahogyan most is megvan; befelé, a lelkünkbe akkor is végtelenek, és örökkévaló, világosak, bölcsek, és teljesek leszünk, ahogyan most is azok vagyunk!
Hála azért, hogy beavatnak a szem számára titokba: hogy ha nincs hová szöknünk, akkor is még ott van két "irány": a felfelé, és a befelé. Irány befelé! Belül tágasabb.
Tekintsetek Rájuk, és világoljatok, naposok!
Tiszteljétek, becsüljétek, óvjátok Őket, őriző-harcosok!
Tisztelet mindazoknak, akik dobognak, és elmondják a kérdezőknek, hogy az út nem egyenes, hanem kiterjedés, hogy az emelkedés nem érdem-gyűjtés, hanem minőség-finomodás, hogy a lét nem túlélés, hanem felfedezés, gyönyörködés, kaland... hogy az ittlét nem verseny, hanem játék, hogy a közélet nem üzlet, hanem ön-művelés, és gondoskodás.
Tisztelet azoknak, akik alkotnak, művelnek, gondoskodnak, gyarapítnak, adakoznak, segédkeznek, és teremtenek, nem üzletelnek, nem kiaknáznak!
Tisztelet azoknak, akik elmondják nekünk, hogy a halott anyagban járó Élet-Világosság vagyunk... hogy nem mi vagyunk holtak, hanem csak ez, a halál birodalma halott. Mi Élet vagyunk!
Elmondják nekünk, hogy legbenső valónk lényege nem csak összeér, hanem Egy, hogy fénymagok vagyunk, akikből egyenként teljes világ teremhet, mert megvan bennünk most is... hogy anyagi létünk átszellemülés, és gondoskodó, szerető, be nem avatkozó, felmutató, szerető átszellemítés. Anyagba feledkezni a halál uralma, az anyagot átszellemíteni az Élet, és Világosság teljesülése.
Tisztelet azoknak, akik kiállnak, és azt mondják: ne féljetek! Azt mondják, mindegy milyen birodalom épül a hátatokra, a fejetekre, Ti ne azzal törődjetek, az tartozzon a halálra! Ti Élet legyetek, és bármi is történik, az Élet, a Világosság, a bölcsesség Országát építgessétek kicsiny lépésenként, kavicsonként, magatokban, és gondozzátok, öntözzétek a fény kertjeit, fényesítsétek a lélek gyöngyeit! Jóra tekintsetek, világoljatok, szeressetek, tanuljatok, ápoljatok, szellemítsetek, bölcsüljetek, okítsatok, gyógyítsatok! Gyógyítsátok az ellenetek támadtakat is! Ti az egész világ gyógyulása legyetek!
Nem igaz, hogy az anyagban mindig a jó győzedelmeskedik. A rosszakarat győzedelmeskedik az anyagban, mert a rosszakarat mindent megtehet, a jóakarat pedig nem mindent. Nem az anyagban kell tehát győzedelmeskednünk, feleim, hanem úgy megérkezni a Hazánkba, hogy az úton minél több lény ön-emeléséhez járuljunk hozzá. Győzedelmeskedni az Életben tudunk, és ha az anyag halál-birodalmában, itt jártunkban már az Élettel magunkban lépünk, és működünk, akkor már itt győzedelmeskedünk... hiszen magának a győzelemnek vagyunk otthona... és mi magunk is maga a győzelem vagyunk.
A halál éhség, az éhség halál; csak a halálban kell enni, inni: az Élet teljesség. Csak a halálban van szenvedés, betegség, tudatlanság: az Élet egészség. Csak a halálban van félelem, irigység: az Élet bölcsesség, és azonosság. Csak a halálban van tudomány, vallás, hit: az Élet bizonyosság, és igazság. Csak a halálban van sötétség, és vétek: az Élet Világosság, és elégedettség. A halálban csak szó van a szabadságra: az Élet maga a szabadság. Csak a halálban van szükség alvásra, álmodásra: az Élet éberség, hallás, látás, értelem. Csak a halálban van szó: az Élet a teljes jelentés. Csak a halálban fáj a szerelem: az Élet maga a Szerelem! Csak a halálban van pénz: az Élet az abszolút érték. Csak a halálban hiszi a lélek, a szellem, hogy eltévedt, hogy magányos, hogy védtelen, hogy elismerésre vágyódik: az Élet maga az otthon, a győzelem, a teljes, egész önvalónk, az Egy.
Tisztelet azoknak, akik elmondják nekünk, hogy a saját szívünkben, és gyermekeink szívében tudunk csak valódi változást előidézni ittlétünk során... és, hogy gyermekeink túlélését, a Nemzet túlélését, az emberiség túlélését egyaránt csakis azon a bizonyos "helyen" sikerülhet sikerre vinnünk, ahol egyedül túlélhető bármilyen kor, kór, és borzalom is: a lelkünkben… a lelkünkben, a Nemzet-lélekben, és a Világ Világosságában, az Életben, amely a teljes világ, és nem csak a kisebbik, látható része.
Itt kint háború van. Az ellenünk támadót nem lehet legyőzni ott, ahol Ő van otthon... nem lehet legyőzni olyan fegyverrel, amit Ő választ a nagy tánchoz! Az ellenünk támadót nem legyőzni lehet, hanem meggyógyítani, felemelni, szeretni, bölccsé ajándékozni lehet, hogy ennek hatására megszűnjön ellenségnek akarni lenni, és mássá lényegüljön át: baráttá, háttárssá! Bocsássatok meg mindenkinek, mindennek, és magatoknak is!
Tisztelet annak, aki elmondja nekünk, ha meg akarjuk menteni az állatokat, a növényeket, a bolygót, az emberiséget, akkor magunkat emeljük bölcsességbe, és a bölcsek által lakott bolygó megmenekül. Minden belülről nyilvánul meg; a benső káosz testesülése a kinti káosz... és ha külső rendet akarunk, előbb benső harmóniát kell teremtenünk, amelyhez a bölcsesség vezet.
Nincs testben, anyagban virágzás? Teremtsük meg a lélekben! Nincs anyagban, testben harmónia, igazság, tisztaság, egyenesség, szeretet, szerelem, érték, tisztelet, bölcsesség? Teremtsük meg lélekben! Ha megvan lélekben, megnyilvánul anyagban, testben is.
Tisztelet annak, aki elmondja, ne féljetek, tartsatok ki, köszönjétek meg a tudománynak, a rendszereknek, a politikának, a vallásoknak, hogy eddig hoztak, és emelkedjetek az abszolútumukká, ahol teljesek! Csak így láthatjátok meg a valóságot. Semmit sem szüntethettek meg, semmit sem kerülhettek ki, vagy odázhattok el, és amit elpalástolnak, az sem maradhat titokban végül. Azt nem tudjátok megválasztani, milyen próbatétel álljon elétek, de azt megválaszthatjátok, hogyan álltok meg abban; hogy az élet ellenes hatalmakkal, vagy az Élettel, és Világossággal vagytok egyek.
Tisztelet az Elsőknek, az Ősöknek, az Óvóknak, az Örökítőknek, de legnagyobb tisztelet azoknak, akik hitetlenségükben is hisznek, akik bizonytalanságukban is hitelt adnak, akik haragjuk mellett is erőt vesznek magukon, és figyelnek, akik lustaságuk ellenére is felkelnek, és kezet nyújtanak, akik félelmeik ellenére is bátran kiegyenesednek, és szolgálatot tesznek másokért.
Tisztelet azoknak, akik igazat szólva irányt mutatnak, hogy arra találhatunk vissza az eredethez, ahol ide jöttünkkor eltévedtünk.
Ne vesszetek el a részletekben, a tagolódásban, a tagozódásban; a részletek mellett is az egészet lássátok!
Ti vagytok a megtestesült szerelem. Kezdjetek emelkedni! Kezdjétek meg a gondoskodást!
Maat fias deák // forrás: zselenszky.blogspot.com
#02
Tisztelet azoknak, akik megértik, hogy viszolygunk a vallásoktól, hogy már nem bízunk a tudósokban sem, de nem hagynak minket tudás nélkül, nem hagyják, hogy egyedül legyünk a kérdéseinkkel, hanem egyengetik az utunkat, hogy mindennek tudatában dönthessünk a cselekedeteinkről, és ne valami hiányában. Kinyilvánítják előttünk, hogy a valóság nem vallás, nem tudomány, hogy az igazi tanítók nem vallási személyiségek, hanem felmutató, biztató, valóságlátó, egyenesen beszélő igazak, akik a rabszolgává butító érdekek alakította rendszerben is értésünkre adják, hogy a valóság láthatatlan folyamatai, minőségei attól még léteznek, hogy a vallások, és a tudósok hiteltelenné váltak, és hiteltelenítették a szemünkben azokat. Akiket becsaptak, kihasználtak, bántottak, és mégsem adják fel, akik a vallásban, és a tudományban csalódtak, de tovább keresnek, és nyitottak a láthatatlanra; áradnak, fogadnak, és nem adják fel az anyag, az azt finomságában éltető természet, és a természet finomságát adó, áradó Élet, Világosság, és legfinomabb minőség, és ennek eredője a legbenső Eredet-forrás vallás-független keresésében, és találásában, azoké a tisztelet!
Tisztelet azoknak, akik megosztják velünk a megoldást: hogy bocsássunk meg mindenkinek, és magunknak is, hogy engedjük el a bonyodalmat, és hagyjuk besütni a Napot, beesni az esőt, befújni a szelet, élni az Életet, egyszerűnek lenni az egyszerűt, egyértelműnek az egyértelműt. Elmondják, hogy nem a legbonyolultabb lehetséges, hanem a legkevesebb, legegyszerűbb szükséges az elve a láthatónak. A természettől tanulható meg ez az elv; a legkisebb ellenállás felé áradó finomság, a mindent átható legfinomabb minőség működése a legsűrűbb halott anyag szférájában. A természet a példája a halott anyag átszellemítésének, és az élő szellem anyagba süllyedésének.
Tisztelet azoknak, akik szemlélik, figyelik, és megértik a természet ezen legbenső jellegét, és e tudás által bölcsességre tesznek szert. A szerető szemlélődés nyitottságával, gyönyörködésben, és gondoskodással vesznek részt a teremtődés anyagvilágának átszellemítésében, a depravált természet-salak szellemi, eredeti természetté finomításában, emelésében. Bölcsességre tesznek szert, ezt sugározzák, és be nem avatkozva, közvetetten, felmutatva, elérhetővé téve, rendelkezésre állva, vallás-, és tudomány-függetlenül örökítik a Világosságot, az Életet, a szeretetet, a valóság teljességét, hogy a lények a lehető legnyugodtabb, legharmonikusabb módon rendezhessék a közösséget, és a hétköznapjaikat minden részletében minél inkább az átszellemülés, és átszellemítés, a bölcsesség jegyében tölthessék.
Tisztelet mindazoknak, akik elmondják, hogy a legfinomabb fent van, és bent van; hogy minden külső, látható fentről, és bentről árad, és nyilvánul meg, és a láthatónak eredője, oka. Elmondják, hogy nem a lényegi természet a kibillent, és ártó, hiszen az a tökéletes, legfinomabb teljesség anyagban megnyilvánulása, hanem az eltompulás állat-, és embertársadalma az, és pedig azért az, mert az ember elfelejtette, amit látott, tudott, és már szemmel nézett látványt figyel helyette, amely elnyomja a valóság látását, és elválasztja a teljesség bölcsességétől. E látás, és bölcsesség elveszítése hozta el a szeretetlenséget, a félelem, és önzés, az irigység, és hatalomvágy, az éhség, és szomjúság, a versengés, a gyűlölet holtidejét. Ahol nincsen bölcsesség, ott kell csak helyette tudomány, és vallás. Ahol nincs világosság, oda kell csak rendszer, politika, ahol nincsen szeretet, és valós értékrend, oda kell csak a pénz, ahol nincsen béke, ott terem csak háború, ahol nem Ti vagytok az egész világ, ott akartok csak birtokolni, és vetélkedni… ahol nincs bölcsesség, csak ott van félelem, és vétek, ahol nem vagyunk mi magunk a szerelem, csak ott jelenik meg a magány.
A biztatók kinyilvánítják, hogy a kibillenés az emberiségben ment legdrámaibb mértékben végbe, és így, jelen állapotában az emberiség a más lények szenvedésének legfőbb oka. Az ember szenvedése is a valóság teljességétől eltávolodása következménye. Társadalmát aztán kibillentségéből kezdi el szervezni. A tudatlan ember elismerésre vágyódik, és arra, hogy szeressék, hogy megnyugtassák, ne kelljen félnie, hogy megelégedjen, ne kelljen szűkölnie… de ezt először is a tudatlan szüleitől, majd a tudatlan szerelmeitől nem kapja meg, és aztán már megkövesedik benne az emiatti aggodalom. Ebből az aggodalomból keletkezik aztán minden mellékvágány; vétkek, hibák, vagdalkozások, kicsattanások, érthetetlen reakciók sokasága.
Tisztelet azoknak, akik szemlélik, figyelik, és megértik a természet ezen legbenső jellegét, és e tudás által bölcsességre tesznek szert. A szerető szemlélődés nyitottságával, gyönyörködésben, és gondoskodással vesznek részt a teremtődés anyagvilágának átszellemítésében, a depravált természet-salak szellemi, eredeti természetté finomításában, emelésében. Bölcsességre tesznek szert, ezt sugározzák, és be nem avatkozva, közvetetten, felmutatva, elérhetővé téve, rendelkezésre állva, vallás-, és tudomány-függetlenül örökítik a Világosságot, az Életet, a szeretetet, a valóság teljességét, hogy a lények a lehető legnyugodtabb, legharmonikusabb módon rendezhessék a közösséget, és a hétköznapjaikat minden részletében minél inkább az átszellemülés, és átszellemítés, a bölcsesség jegyében tölthessék.
Tisztelet mindazoknak, akik elmondják, hogy a legfinomabb fent van, és bent van; hogy minden külső, látható fentről, és bentről árad, és nyilvánul meg, és a láthatónak eredője, oka. Elmondják, hogy nem a lényegi természet a kibillent, és ártó, hiszen az a tökéletes, legfinomabb teljesség anyagban megnyilvánulása, hanem az eltompulás állat-, és embertársadalma az, és pedig azért az, mert az ember elfelejtette, amit látott, tudott, és már szemmel nézett látványt figyel helyette, amely elnyomja a valóság látását, és elválasztja a teljesség bölcsességétől. E látás, és bölcsesség elveszítése hozta el a szeretetlenséget, a félelem, és önzés, az irigység, és hatalomvágy, az éhség, és szomjúság, a versengés, a gyűlölet holtidejét. Ahol nincsen bölcsesség, ott kell csak helyette tudomány, és vallás. Ahol nincs világosság, oda kell csak rendszer, politika, ahol nincsen szeretet, és valós értékrend, oda kell csak a pénz, ahol nincsen béke, ott terem csak háború, ahol nem Ti vagytok az egész világ, ott akartok csak birtokolni, és vetélkedni… ahol nincs bölcsesség, csak ott van félelem, és vétek, ahol nem vagyunk mi magunk a szerelem, csak ott jelenik meg a magány.
A biztatók kinyilvánítják, hogy a kibillenés az emberiségben ment legdrámaibb mértékben végbe, és így, jelen állapotában az emberiség a más lények szenvedésének legfőbb oka. Az ember szenvedése is a valóság teljességétől eltávolodása következménye. Társadalmát aztán kibillentségéből kezdi el szervezni. A tudatlan ember elismerésre vágyódik, és arra, hogy szeressék, hogy megnyugtassák, ne kelljen félnie, hogy megelégedjen, ne kelljen szűkölnie… de ezt először is a tudatlan szüleitől, majd a tudatlan szerelmeitől nem kapja meg, és aztán már megkövesedik benne az emiatti aggodalom. Ebből az aggodalomból keletkezik aztán minden mellékvágány; vétkek, hibák, vagdalkozások, kicsattanások, érthetetlen reakciók sokasága.
Mélységes tisztelet azoknak a szülőknek, akik elengedik ezeket a köveket a szívükről, és biztatják, elismerik, támogatják gyermekeiket akkor is, ha Őket az Ő szüleik nem támogatták. Mélységes tisztelet azoknak, akik gyermekeikkel játszanak, és nem bele szólva azok dolgába védik meg Őket a bajtól, hanem észrevétlenül osonva, segítőként készenlétben állva. Nem ijesztgetve, nem tántorítva, nem fenyegetve, hanem árnyékként részt véve az okulásban, a gyönyörködésben, a beleélésben. Köszönet azoknak, akik a gyermekeiket életre, természetre, abban túlélésre, jóra tekintésre, erényekre, igazságra, bölcsességre, szeretetre, benső értékek fontosságára, valóság-látásra tanítják, amíg az iskolában az elferdült, emberi, beteg társadalomban való evickélésre, és rabszolgaságra nevelik Őket.
Ilyenek az igaz bölcsek is velünk, mint a rendes szülő a szeretett gyermekére, úgy tekintenek ránk, úgy szeretnek minket; ha gyűlöljük, ha gúnyoljuk, üldözzük, megpróbáljuk Őket, akkor is. Csakis azok tesznek úgy velünk, ahogyan a jó szülő a gyermekével, akik legbenső meggyőződésükből tudják, hogy a láthatatlan bensőnkben szárnypróbálgató feleik vagyunk, és, hogy teljes önmagunkká lehetünk ismét. Kérnek minket, hogy ne féljünk, és olyannak képesek látni bennünket, amilyenek lehetünk, nem csupán olyannak, amilyenek félkészen vagyunk.
Apáink felett Atyáink, anyukáink felett Anyáink Ők, hogy ha nincsen, akitől elismerést, szeretetet, biztatást, tanítást várhatunk, akkor se csüggedjünk, hanem tudjuk azt, hogy Ők olyan szemmel látnak minket, amilyennel vágyva vágyjuk, hogy valaki végre lásson minket; olyan szívvel vannak irántunk, hogy képzeletünk sem érhet fel ahhoz a megeső, és gyönyörködő-törődő gyengédséghez.
A legnagyobb tisztelet mégis azokat illeti, akik dühük, félelmük, csalódásaik ellenére is kitartanak a keresésben, és dacosan találni akarnak… akik nem hagyják magukat bele veszni a rabszolgarendszerbe, akik nem elégednek meg a hamisság iskoláival, hanem emelkedni akarva hajlandóak agyból szívbe emelkedve, magasság feletti mélységbe tekintve észrevenni az Óvókat, örökítőket, és figyelnek azok felmutatásaira!
Az egyenesekre figyelnek, akik a kavalkádban is harmóniát élnek, akik a zajban is zenét hallanak, akiknek csukott szemei mögött a fénynél tündöklőbb a Világosság, akik szavak helyett a teljes jelentéssé lesznek, akik akkor is maradnak, ha mehetnének, és akkor is gondoskodnak, ha testük sincsen.
Az ilyen keresők méltók a „bolygó kertésze” címre. Nem tántorodnak el csalódottságuk, és haragjuk ellenére sem az igazság keresésében, és a gondolkodásban… nem vetnek el semmilyen tanítást, hanem mindent megvizsgálnak, és ezek után engedik el az adatokat, ismereteket, hogy azok tudássá érjenek, és a tudást a gyakorlatban megélve bölcsességgé minősüljenek. Nem kelnek ki a vallások, a tudomány ellen, hanem megköszönik azoknak, hogy elkísérték Őket útjukon, és tovább emelkednek azok abszolútumába, kiteljesítve azokat. Mert a tudomány, a vallás korlátain belül nincsen a teljesség, hanem csak azok korlátain túl, a kiteljesedettségükben. Meglátják, hogy a közömbösség abszolútuma a vallás, a vallás abszolútuma a hit, a hité az ismereti tudás, azé a megélt bölcsesség, azé a teljességgel azonosság. Meglátják, hogy ez az út nem távolság, hanem kiteljesedés, minőségváltozás. Meglátják, hogy a gyógyszer, amely mindenre gyógyszer, az a bölcsesség, amely nem csupán ismeret, nem csupán tudás, hanem a mindentudásból adódó szelíd, szerető, gondoskodó, egyenes egyszerűség. A gyermeki, bölcsőbéli egyszerűség a „bölcsősség”. Mert minden kibillenés oka a felejtés, a tudatlanság, a tompultság, ezért mindezek feloldója, gyógyítója a bölcsesség. Annál a mozzanatnál jöhet helyre minden, amelynél megromlott; abba a minőségbe emelkedve lehetünk teljessé, amelytől eltávolodtunk.
Az ilyen keresők méltók a „bolygó kertésze” címre. Nem tántorodnak el csalódottságuk, és haragjuk ellenére sem az igazság keresésében, és a gondolkodásban… nem vetnek el semmilyen tanítást, hanem mindent megvizsgálnak, és ezek után engedik el az adatokat, ismereteket, hogy azok tudássá érjenek, és a tudást a gyakorlatban megélve bölcsességgé minősüljenek. Nem kelnek ki a vallások, a tudomány ellen, hanem megköszönik azoknak, hogy elkísérték Őket útjukon, és tovább emelkednek azok abszolútumába, kiteljesítve azokat. Mert a tudomány, a vallás korlátain belül nincsen a teljesség, hanem csak azok korlátain túl, a kiteljesedettségükben. Meglátják, hogy a közömbösség abszolútuma a vallás, a vallás abszolútuma a hit, a hité az ismereti tudás, azé a megélt bölcsesség, azé a teljességgel azonosság. Meglátják, hogy ez az út nem távolság, hanem kiteljesedés, minőségváltozás. Meglátják, hogy a gyógyszer, amely mindenre gyógyszer, az a bölcsesség, amely nem csupán ismeret, nem csupán tudás, hanem a mindentudásból adódó szelíd, szerető, gondoskodó, egyenes egyszerűség. A gyermeki, bölcsőbéli egyszerűség a „bölcsősség”. Mert minden kibillenés oka a felejtés, a tudatlanság, a tompultság, ezért mindezek feloldója, gyógyítója a bölcsesség. Annál a mozzanatnál jöhet helyre minden, amelynél megromlott; abba a minőségbe emelkedve lehetünk teljessé, amelytől eltávolodtunk.
Mindazok, akik nem rekednek meg a hiszékenységnél, a hitetlenségnél, a csalódottságnál, haragnál, elégedetlenkedésnél, hanem tudást keresnek, mindazok, akik a legnagyobb sötétségben is tudják a Napot, és ezt a Napot megosztják azokkal, akik félnek, vagy fáznak… méltók a „lények barátja” címre. Olyanok Ők, mint a vezérlő csillag, amely elvezet a hajnalig. Feltétlenül hagyják felébredni magukban a valóságot, és a valóságban magukat… önzetlenül áradnak, és fogadnak, példaként felmutatva létüket mindazoknak, akik ugyanezt szeretnék, és nyomokat, morzsákat hagyva azoknak, akik még nem.
Maat fias deák // forrás: zselenszky.blogspot.com
#03
Tisztelet a bölcseknek, akik meg akarják érteni, hogy miért fontos a keresők útját tiszteletben tartani, és rájuk bízni, hogy azon az úton milyen ütemben haladnak… tiszteletben tartják mindazt a jelképrendszert, amely által azok tájékozódni mernek, és nem megcáfolják azt, hanem segítik a kiteljesedésben. Megértik, hogy az úton lépők számára nagyon fontosak a fogódzók, a viszonyítási alappontok, a kapaszkodók, a beazonosításban segítő elnevezések, amelyekkel könnyebben tájékozódnak, és jutnak egyik részlettől a másikig. Tudják, hogy a valóság látható, megfogható, mérhető hányada, a tudomány, és a vallás által megérthető része a teljességnek csak pár százaléka. Megértik tehát azt, hogy a Multiverzum megfoghatatlan, láthatatlan, és csak intuícióval átgondolható „nagyobbik fele” újbóli felfedezésének mérföldkövei, jelzőbójái az elnevezések, és a különböző szemléletmódok. Tudják, mintha lámpásokat tennénk ki a ködben előre haladtunkban, úgy hódítjuk vissza az ismeretlen ismerős szférákat. Az óvók megértőek, és hagyják a keresőket, hogy azok lépésről lépésre haladásuk során vallási, tudományos, hitetlen, vagy hiszékeny módokon mérlegeljenek, és saját befogadási ütemükben töltekezzenek, finomodjanak, szelídüljenek, szellemüljenek át. Tudják, hogy minden, ami az alásüllyedéshez adta magát, a felemelkedéshez is adja; hogy ugyanazon az úton lehet aláhullani, de szintúgy feleszmélni is. Lehet megrekedni a jótól, és kiemelkedni a rossztól; de lehet megkötve lenni a rosszban, és előbbre jutni a jóban. Tudják, hogy végső soron nem a körülmények a meghatározói a feleszmélésig jutásnak, hanem az, hogy az ember mire adja figyelmét, akaratát. Ha az ember nem szűnik meg mindenhonnan az igazságot akarni, akkor megtudja azt, és aki megtudta, megéli azt, és aki megéli, végül igazsággá válik. Aki az igazsággal azonossá lett, a világ okával, eredőjével Egy. Csak az nem találja az igazságot, aki féli, ahelyett, hogy befogadná; féltékeny arra, ahelyett, hogy átadná magát annak; irigyli, ahelyett, hogy azzá engedné magát minősülni; üldözi, ahelyett, hogy megértené, és szétosztaná a szenvedők között.
Csak abban a korban kellenek tanítók, ahol idegen az igazság; amely korban otthon van az igazság, mindenki igaz. Tisztelet a bölcseknek, akik a hamisság korszakaiban gondoskodnak, vállalva a feledők megvetését, gúnykacaját, haragját, számonkérését… a koholt vádakat, a rögtön ítélő bíróságokat, az ellehetetlenítést, a kivégzést, a nevetségessé tételt, vagy bármilyen kényelmetlenséget.
Tisztelet illeti azokat, akik tudják, hogy létezik villanásszerű feleszmélés, perspektíva-változás, teljes rálátásúvá, látóvá teljesedés is, de tudják, hogy vannak lények, akiknek a gyengéd, fokozatos újrafinomodás a megfelelő. Újrafinomodás azért, mert voltunk már finomak, az alámerülésünk előtt, de anyagba feledkeztünk, és szenvedünk annak tompaságában, mi, akik szárny nélküli repülés vagyunk, amikor nem a feledésben vagyunk. Nem az anyagtól szenvedünk, hanem attól, hogy elfeledtük valódi lényegünket. Nem a haláltól szenvedünk, hanem attól, hogy elfeledtük az Életet, amellyel végső egészségünkben lényegi egyek vagyunk. Nem a sötétségtől félünk, hanem attól, hogy a sötétben nem emlékezünk a világosságra, akik vagyunk. A feledés tudatlanságba, a tudatlanság félelembe, vágyba, ezek pedig szenvedésbe és szenvedtetésbe engedtek alászállni bennünket.
Tisztelet a teljeseknek, akik elviselik, hogy az eredetüktől magukat megfosztók, kétségbeesésükben úgy zsarolják, vásárolják, csalják ki, és rabolják egymástól az éltető erőt, és nem a kiapadhatatlan, legbenső, végtelen, és örökkévaló forrásból fogadják be azt ajándékul, ingyen. Látják bennünk a víz eredetét, míg mi nem látjuk, és szomjazunk. Látják bennünk a tűz eredetét, míg mi nem látjuk, és haldoklunk. Mindenek eleje, útja, és célja a teljes Egy. Tiszteletre méltók, akik látva látják egészében, és részeiben egyaránt. A víz legfinomabb őshangja bármeddig osztogatható, ugyanannyi marad. A tűz legfinomabb ősvilágossága akárhány résszé terjed szét, akárhová is adatik oda, ugyanannyi marad. Csak az ősanyánké: a léleknek mondottnak… a bölcsességnek a vize kiapadhatatlan. Csak az ősatyánké: a szellemnek mondottnak… a szerelemnek a tüze kifogyhatatlan. Csak az ősgyermeké: az igének mondottnak… a szeretetnek a lelke, amely részként is egész, valamint végtelen, és örökkévaló. Hála azoknak, akik elmondják, hogy ezen legfinomabbak leányai, és fiai vagyunk, és segítenek abban, hogy amíg testben, anyagban, halálban járunk itt a világok erdejében, addig is a lehető legteljesebbekként, legfinomabbakként, legerényesebbekként, legszeretőbbekként, legigazabbakként, családként, barátként, háttársként lépjünk a járólények között. Utánunk nyúlnak, ha elmerülnénk, felébresztenek, ha elaludnánk, emlékeztetnek, ha homályba vesznénk.
Tisztelet azoknak, akik már újra tudják, látják, élik, hordozzák, képviselik az elfeledett teljességet, és újra Ők maguk a teljes valóság. Hagyják, hogy a keresők a saját taneszközeiket maguk választhassák az újra emlékezéshez, és saját ösvényeiken önállóan lépdelhessenek. Csak felmutatják a csuda dolgokat; nem szólnak bele semmibe. Ők ismerik a Kámnak, Jáfetnek, Krisnának, Buddhának, Jézusnak, Máninak, a királyoknak emlegetettek teljességét – tisztelet más népek tanítóinak is – és nem csak Bennük hisznek, hanem abban, amiben Ők hittek; valamint nem csak hisznek bennük, hanem azzá egészülnek, akikként Ők már akkor láttak, ismertek minket. Be nem avatkozva dédelgetnek minket, óvnak, és figyelik lépteinket, igazulásunkat. Hagyják, hogy – mivel egymás közt vagyunk, a közvetlen hazánkat veszem alapul – magyar ember a Jézusnak nevezett igaznak, teljesnek tanításai nyomán emelkedjen, és, hogy amelyik felünk más tanításain akar nevelkedni, Ő meg úgy emelkedjen. Mert van, aki könnyen, van, aki nehezen, van, aki ilyen, van, aki amolyan úton jut el a valósággá teljesedésbe. Nem az a lényeg, hogy miként jutnak a célba, csakis az, hogy ott már csak az számít majd, hogy együtt lehetnek, és minden, mindenki Egy.
Csak abban a korban kellenek tanítók, ahol idegen az igazság; amely korban otthon van az igazság, mindenki igaz. Tisztelet a bölcseknek, akik a hamisság korszakaiban gondoskodnak, vállalva a feledők megvetését, gúnykacaját, haragját, számonkérését… a koholt vádakat, a rögtön ítélő bíróságokat, az ellehetetlenítést, a kivégzést, a nevetségessé tételt, vagy bármilyen kényelmetlenséget.
Tisztelet illeti azokat, akik tudják, hogy létezik villanásszerű feleszmélés, perspektíva-változás, teljes rálátásúvá, látóvá teljesedés is, de tudják, hogy vannak lények, akiknek a gyengéd, fokozatos újrafinomodás a megfelelő. Újrafinomodás azért, mert voltunk már finomak, az alámerülésünk előtt, de anyagba feledkeztünk, és szenvedünk annak tompaságában, mi, akik szárny nélküli repülés vagyunk, amikor nem a feledésben vagyunk. Nem az anyagtól szenvedünk, hanem attól, hogy elfeledtük valódi lényegünket. Nem a haláltól szenvedünk, hanem attól, hogy elfeledtük az Életet, amellyel végső egészségünkben lényegi egyek vagyunk. Nem a sötétségtől félünk, hanem attól, hogy a sötétben nem emlékezünk a világosságra, akik vagyunk. A feledés tudatlanságba, a tudatlanság félelembe, vágyba, ezek pedig szenvedésbe és szenvedtetésbe engedtek alászállni bennünket.
Tisztelet a teljeseknek, akik elviselik, hogy az eredetüktől magukat megfosztók, kétségbeesésükben úgy zsarolják, vásárolják, csalják ki, és rabolják egymástól az éltető erőt, és nem a kiapadhatatlan, legbenső, végtelen, és örökkévaló forrásból fogadják be azt ajándékul, ingyen. Látják bennünk a víz eredetét, míg mi nem látjuk, és szomjazunk. Látják bennünk a tűz eredetét, míg mi nem látjuk, és haldoklunk. Mindenek eleje, útja, és célja a teljes Egy. Tiszteletre méltók, akik látva látják egészében, és részeiben egyaránt. A víz legfinomabb őshangja bármeddig osztogatható, ugyanannyi marad. A tűz legfinomabb ősvilágossága akárhány résszé terjed szét, akárhová is adatik oda, ugyanannyi marad. Csak az ősanyánké: a léleknek mondottnak… a bölcsességnek a vize kiapadhatatlan. Csak az ősatyánké: a szellemnek mondottnak… a szerelemnek a tüze kifogyhatatlan. Csak az ősgyermeké: az igének mondottnak… a szeretetnek a lelke, amely részként is egész, valamint végtelen, és örökkévaló. Hála azoknak, akik elmondják, hogy ezen legfinomabbak leányai, és fiai vagyunk, és segítenek abban, hogy amíg testben, anyagban, halálban járunk itt a világok erdejében, addig is a lehető legteljesebbekként, legfinomabbakként, legerényesebbekként, legszeretőbbekként, legigazabbakként, családként, barátként, háttársként lépjünk a járólények között. Utánunk nyúlnak, ha elmerülnénk, felébresztenek, ha elaludnánk, emlékeztetnek, ha homályba vesznénk.
Tisztelet azoknak, akik már újra tudják, látják, élik, hordozzák, képviselik az elfeledett teljességet, és újra Ők maguk a teljes valóság. Hagyják, hogy a keresők a saját taneszközeiket maguk választhassák az újra emlékezéshez, és saját ösvényeiken önállóan lépdelhessenek. Csak felmutatják a csuda dolgokat; nem szólnak bele semmibe. Ők ismerik a Kámnak, Jáfetnek, Krisnának, Buddhának, Jézusnak, Máninak, a királyoknak emlegetettek teljességét – tisztelet más népek tanítóinak is – és nem csak Bennük hisznek, hanem abban, amiben Ők hittek; valamint nem csak hisznek bennük, hanem azzá egészülnek, akikként Ők már akkor láttak, ismertek minket. Be nem avatkozva dédelgetnek minket, óvnak, és figyelik lépteinket, igazulásunkat. Hagyják, hogy – mivel egymás közt vagyunk, a közvetlen hazánkat veszem alapul – magyar ember a Jézusnak nevezett igaznak, teljesnek tanításai nyomán emelkedjen, és, hogy amelyik felünk más tanításain akar nevelkedni, Ő meg úgy emelkedjen. Mert van, aki könnyen, van, aki nehezen, van, aki ilyen, van, aki amolyan úton jut el a valósággá teljesedésbe. Nem az a lényeg, hogy miként jutnak a célba, csakis az, hogy ott már csak az számít majd, hogy együtt lehetnek, és minden, mindenki Egy.
Hála azoknak, kiknek megesik a szívük mindazokra tekintve, akik nem színről színre látnak, hanem nézik a lét színeit, és hangjait, állagait, hőjét, hidegét, éjszakáját, és nappalát akarják magukba szívni, és mindent érezni akarnak, ami megadatott, mielőtt máshogyan kezdenének létezni. Megeső szívvel szemlélik a templomba járó anyókát, apókát, az illatokba, nehéz, és könnyű napokba, alkonyokba, hajnalokba, fényekbe, árnyakba, sebességbe, megállásba, mosolyokba, virágokba, évszakokba, érzelmekbe, érzésekbe, elveszettségbe, megkerülésbe, nyugalomba, őrületbe, meghittségbe, szerelmekbe, hiányba, beteljesülésbe, titkokba, sejtésekbe, bizonytalanságba, hitbe, fájdalmas vágyakozásba, extatikus ön-átadásba, születésbe, elmúlásba, változásba, halálba szerelmes embereket, állatokat, növényeket, és más lényeket; a láthatatlanokat is. Úgy is szeretnek, ahogy azok, és még minden másféle módon. Úgy éreznek, ahogyan azok, és még bármely másféle módon. Tudják mindazt, amit azok tudnak, és még minden mást is, amit tudni, látni lehet; és azonosak mindazzal, amit azok az útjukon lépdelve még csak elképzelni, félni, vágyni képesek. Gyönyörködve nézik a gyertya gyújtókat, az unokák kezét fogó nagyszülőket, a fákat oltó kertészkedőket, az avart égető gazdákat, a kályhába begyújtókat, a mást betakargatókat, az emlékeikbe révedőket, a szerelmessé lenni akarókat, a bukdácsolókat, a szárnybontogatókat, a bizakodókat, és lelket öntőket… a létüket hívő, valló, alakító muris belefeledkezőket. Képzeletben megsimítják az aggódókat, a féltőket, a reménykedőket, a bátrakat, akik félnek, mégis kiállnak, az önzetleneket, akik átéreznek, és ajándékoznak… a költőket, akik szót keresnek az elmondhatatlanra, főleg az idős, „beérkezett” fajtát, aki mások boldogulására rója a betűt. Látják, hogy hang, majd kép a világ; és örvendenek, ha valaki képekkel szól, mert az közel hozza az eredethez a figyelmet, és a teljesség felé az irányt sejteti. Látják bennünk az emberi őskép tiszta világosát, derűjét, értelmét, erejét tündökölni a nehéz, anyag-arcaink mélységében. Örömmel figyelik, ahogyan ünnepelünk, ahogyan a szenteket kérjük, és tagadjuk, ahogyan Jézust, s a többi igazat fürkésszük, hisszük, akarjuk érteni, és dagonyázunk mindezek romantikájában. Szentnek tartják esetlen próbálkozásainkat, kacska útjainkat, drámáinkat, hiedelmeinket, mérkőzéseinket magunkkal, egymással, és mindennel, a semmivel… és velünk szavalják verseinket, velünk éneklik el dalainkat, velünk vedelnek, drogoznak, vétkeznek, hibáznak, szenvednek, veszekednek, ordítanak, hallgatnak, velünk könnyeznek, nevetnek, szennyeződnek be, fájnak, élveznek, vágyakoznak, félnek, véreznek, betegszenek, gyógyulnak, tévednek el, kerülnek meg… mert értik, tudják, és magától értetődőnek tartják azt, hogy máskülönben nem tekintenénk méltónak Őket a bizalmunkra, és a figyelmünkre. Hisz’ hogyan is adnánk mi hitelt a felmutatásaiknak, ha nem közülünk lennének valakik, ha magasról lefelé szólítanának meg minket. Tisztelet azoknak, akik besározódnak értünk, hogy mi megtisztulhassunk; elbuknak értünk, hogy mi győzedelmeskedhessünk, szeretnek bennünket, ha mi viszolygunk Tőlük, akkor is!
Maat fias deák // forrás: zselenszky.blogspot.com
#04
Szeretet, és köszönet lelki nagyszüleinknek, akik nyugtatnak, és kérnek minket, hogy legyenek bármilyenek is a körülmények, bármi is az „idők szava”, akármilyen is a politikának, a rendszernek nevezett téboly, mi akármelyik világ bármely körülményei között is csak a legbenső, legteljesebb, eredeti valóságra összpontosítsunk. Ez, a valóság legteljesebb, minden szférában, frekvencián, és minden szempontból megélhető teljes Önvalója az abszolút konstans, amelyhez bármilyen végletből, elferdülésből, eltévedésből, elfajzásból, betegségből, fájdalomból, félelemből, vágyakozásból, kéjből, éhségből, szomjúságból, vallásból, tudományból, őrületből, tompaságból, tévedésből, hazugságból, rosszaságból, mélységből, és magasságból vissza lehet húzódni, térni, gyógyulni, minősülni, és viszonyítani lehet. Ez az abszolút konstans nem magyarázható tudományosan, nem elbeszélhető szóval, nem vallás kérdése, hanem minden rész korlátain belül, és túl is, felül is lévő, végső, élő, világos, teljes, Egy valóság.
A részigazságok is tartalmazzák a teljes igazságot, csak nem tudnak erről… csak a teljes igazság tartalmazza úgy a részigazságokat, hogy éber azokban is. Csak az egész áradja tudatosan a részeket, a részek nem fogadják azt tudatosan, nem áradnak viszont az egészbe tudatosan, nem áradják az egészet tudatosan. A részek csak hiszik az egészet, az egész részeiként tudja, éli mindegyiket. Csak az egész éli, áradja, látja, érzi, tudja, táplálja, élteti, gondozza, szereti, tiszteli, becsüli, tanítja, vezeti a részleteit; a részletei nem látják, nem érzik, nem tudják, nem táplálják, nem éltetik, nem gondozzák, nem szeretik, nem tisztelik, nem becsülik, hanem félik, gyűlölik, számon kérik, tagadják, kitalálják, vádolják, elfelejtik, szidják az egészet, melynek öntudatlan, tompult részei. Ami rosszabb: félre magyarázzák, hatalmaskodásra használják fel, haszonszerzésre használják fel, csalásra, gyilkolásra használják fel, kínzásra használják fel, pusztításra használják fel azt, és tébolyodott rabszolgákat kreálnak az emberekből. Tudomány-rabszolgákat, vallás-rabszolgákat, politika-, gazdaság-rabszolgákat termelnek.
Mélységes tisztelet, és köszönet a bölcs, szellemi nagyszülőknek, akik minden körülményben az abszolút konstansba helyeződve szemlélik a sokaságot, és az illúziók kavalkádja közepette is olyannak látnak minket, amilyenek valójában vagyunk! Figyelnek ránk, és a téboly labirintusai legmélyére is utánunk ereszkednek, utánunk világolnak; a legsűrűbb ködben, a legádázabb viharban is jelzőfényt mutatnak nekünk; ez a jelzőfény pedig a felmutatott bölcsesség, és a be nem avatkozó, szeretet, és gondoskodás.
Tisztelet az igazaknak, akik őrületünk ellenére sem mondanak le rólunk, hanem válaszolnak, ha megkérdezzük, mi is az a bölcsesség, és elmondják nekünk, hogy az nem ismeret, nem okosság, nem intelligencia, nem bizonyítványok függvénye; hanem a mindentudás, és az ebből adódó egyszerűség, gyermekség, szelíd szeretet, szellemi, és lelki világos teljesség, és a valósággal azonosság. Az ismereteket az ember méri, bizonyítja, hazudja, kitalálja; a bölcsességet viszont nem az ember találja ki, hanem az az embertől független, az ember nélkül is van, és él, és világos, mert az maga a világ világossága, teljessége, valósága. Arra az ember, és más lény rátalál, nem kitalálja azt, és a rátalálás során áradva, fogadva, hittel, megértéssel, megéléssel, elengedéssel eggyé válik vele. Nem birtokolja, nem sajátítja ki, nem méri, nem árusítja, nem veheti meg, nem veheti jutalmul… mert a bölcsesség szabad, és birtokolhatatlan; megvehetetlen, megfoghatatlan; meghódíthatatlan, megmérhetetlen, és nem jutalom. A bölcsesség ingyenes, kegyelem, és élet, és világosság, és önvaló, és éberség, és mindenség… végtelenség, örökkévalóság, teljesség, egészség, és valóság. Nem átadható, csak felmutatható, és befogadható.
Tisztelet azoknak, akik elmondják nekünk, hogy minden baj, betegség, kibillenés, és ferdeség oka az ettől a bölcsességtől való eltávolodás, az eltompulás, az elszédülés, és ebből következik, hogy minden szándék, és megnyilvánulás, amellyel önmagunkat, vagy másokat a bölcsesség felé irányítunk, amellyel e bölcsességhez visszatérünk, és amellyel ehhez hozzá segítünk: gyógyszer, gyógyulás, és gyógyítás egyszerre. Mindenre a bölcsesség a gyógyszer, és a bölcsességre, valóságra vezetés, segítés az: gyógyítás.
Gyógyítás nem csak kémiai, fizikai, biológiai, más szóval tudományos, orvosi, gépi, vagy kézi lehet, hanem lelki, szellemi, szerető, gondoskodó tanítás is, sőt… főleg az! Így például, ha akad egy ember, aki tanítással, simogatással, biztatással, dallal, verssel, jó szóval, mosollyal, alkotással, műveléssel gyógyít, méltó Ő a gyógyító címre, még ha nem orvos, akkor is… mert a lélekben való egészség a feltétele a testben való egészségnek, és aki erre segít, az gyógyító. Ő egy Nemzet, és a népek sokaságának biztatója, barátja, bölcsességre segítője, és szellemiségében, lelkiségében a lények barátja, gyermeke, szülője, nagyszülője, testvére, valamint tanítójuk, emelőjük, háttársuk egyszerre. Ennek okán, Ő a szónak, és a címnek legősibb, még nem beszennyezett, nem elcsépelt, még tiszta jelentése szerint a király minőséget képviselő, betöltő, és a király névre, címre méltó lény.
Tisztelet az ősi beszéddel kifejezve „király-lényeknek”, akik gondoskodtak, gondoskodnak rólunk, szeretnek minket, és bölcsességbe, gyógyulásba segítenek a felmutatásukkal, a példamutatásukkal. Kiszakadtak a kedvünkért, és visszaemelnek bennünket. Tisztelet Nekik, hogy koronázatlanul is, trón nélkül is itt bujkálnak, hogy a legszegényebbek, legszerényebbek, önmagukat nem nézve gondoskodnak rólunk, a kifogyhatatlan szerelmet, szeretetet ajándékozzák nekünk, szellemüket, és lelküket osztják szét közöttünk, és bölcsességre vezetnek minket, ha kérjük. Tisztelet Nekik, akik gyógyítanak minket, akik láthatatlanok is, ha arra van szükség, de mindig jelen vannak, és figyelnek minket. Köszönet Nekik azért, hogy magukban világoltatnak teljességet, és nem magukon kívül, nem bennünk tesznek rendet… hiszen tudja, aki tud, hogy magunkban teljessé, valóssá, világossággá, életté, bölccsé lenni békességet, harmóniát hoz kívülünk is a ránk tekintőkben, és benső harmóniánk külső rendben képeződik le… ám, ha magunkon kívül akarunk rendet tenni, attól mibennünk sem lesz rend, és kívül is csupán háborúság terem. Tisztelet Nekik, akik elmondják nekünk, hogy ekképpen történhet a gyógyulás, és a gyógyítás is: belül kezdődve, kiteljesedve, a bentről a kintre tündökölve, áradva, átadódva, ajándékként. Elmondják, hogy a közéletnek, politikának, gazdaságnak, vallásnak, tudománynak, oktatásnak, egyébnek elnevezett tévképzetek, betegségek, tünetek, sebek, ferdeségek, kibillentségek, amelyek nagy kínt okoznak az élőknek ezen a bolygón; ezek sem gyógyíthatók meg külső rendrakással, a részletek variálgatásával, átnevezésével, tologatásával, cserélgetésével. Csakis benső lényegünk bölccsé, teljessé, igazzá, egyenessé, valósággá kiteljesítése következtében gyógyulhatnak meg mindezek is. Benső egyenesség híján nagy munka kifelé eljátszani az egyenességet. Csak annak munka az igaz szólás, a jóság, a szeretet, aki bensőjében még nem igaz, nem jó szándékú, és nem szeretet. Aki bensőjében igaz, jó szándékú, és szeretet, annak természetéből egyenesen következik az igaz szólás, a jótett, a szeretet, így mindezek kinyilvánítása nem megerőltető számára.
Tisztelet a bölcseknek, akik nem ítélkeznek felettünk, hogyha éretlenek vagyunk a bensőnkben, hanem támogatnak minket az érettségig.
Tisztelet a bölcseknek, akik nem ítélkeznek felettünk, hogyha éretlenek vagyunk a bensőnkben, hanem támogatnak minket az érettségig.
Tisztelet azoknak, akik bölcsesség helyetti tudományunk, valóság helyetti vallásunk, látás helyetti nézésünk, és őrületünk, vagdalkozásunk, háborúskodásunk, versengésünk, szörnyűségeink sárvilágában is arra az önmagunkra tekintenek tisztelettel, és szeretettel, amelyik a valós, teljes, legbenső, igazi Mi vagyunk.
Tisztelet Nekik, akik elmondják, hogy bennünk kell először mennynek lennie ahhoz, hogy kívül is menny lehessen.
Tisztelet Nekik, akik úgy gyógyítanak, hogy nem meggyógyítanak, hanem megtanítanak minket arra, hogyan gyógyítsuk meg magunkat.
Maat fias deák // forrás: zselenszky.blogspot.com
#05
Tisztelet a bölcseknek, a gondoskodóknak, akik elmondják nekünk, hogy csak az anyagban, ott is csak tévedésből adódó cselekedetekként létezhet a rossz. Eredetétől minősül minden megnyilvánulás, és minden megnyilvánulás eredete az abszolút jó. Az abszolút jó eredet, a legfinomabb minőséggé válik, majd abból a minőségből tovább fajul, és a sűrűbe bújik, aztán minden lehetőséget kitölt, betölt, és „otthonaiból” megterem a teljes skála, amelyet nem a legbonyolultabb lehetséges, hanem a legegyszerűbb szükséges elve alapján adnak össze az érzékelhetetlen, és érzékelhető részletei. Ezek a részletek a helyükön nem ellentétek, hanem a teljes skála összeadói, alkotói. Az elsődleges törvények alapján – amelyek szerint minden anyagi ott van a valódi helyén, és ott nem reagál, ott nem viselkedik, ahol a legközelebb áll az anyagtalan, eredet-minőséghez – csak a teljes skálán, egymástól távol álló minőségek érintkezése hoz létre kölcsönhatást, reakciót. Ilyen a robbanás, mérgezés, égés, miegymás. Az anyagvilág sajátossága, hogy az anyag mindig omlik, bomlik, oldódik, ég, rothad, reagál, kölcsön hat, míg az eredete, legbenső, legfinomabb lényege – az őshagyományban szellemnek, léleknek nevezett – ön-azonos marad, állandó, teljes, egész, abszolút minőség marad, és, ha sugárzik, osztódik, terjed, akkor sem fogy, vagy darabolódik.
Az anyag: létezés, halál, süllyedés, hanyatlás, tompulás, feledés, viszony, enyészet, éhség
Szólj hozzá!
2012.07.26.
21:43
Írta: Bandita21
VÖLGY UTÁN
Csillagidő szerint 20120805: Hála a Művészetek Völgye rendezőinek, fenntartóinak, és a látogatóknak! Köszönöm a közönségnek az értő, becses figyelmet, a szellemi részvételt! Taliándörögd-Kocsor házban számolom az éveket... úgyhogy Boldog Új Évet:)))!!!
Köszi a FEZEN fesztivál közönségének is a kitartását! Felejthetetlen, ahogy a nagy káoszban összpontosítottak, és átszellemültek! FEZEN rulez!!!
-------------------------------------------------------------
Randy otthon van. Frankós. Hiszem, hogy tisztázza magát később.
Köszi a FEZEN fesztivál közönségének is a kitartását! Felejthetetlen, ahogy a nagy káoszban összpontosítottak, és átszellemültek! FEZEN rulez!!!
Randy otthon van. Frankós. Hiszem, hogy tisztázza magát később.
Szólj hozzá!
2012.07.18.
12:04
Írta: Bandita21
COBAIN AZ EMBERT...
https://www.youtube.com/watch?v=2nUYMLN8sv0
nem cikizni a rekedt hangért... ez csak egy dal írása épp... nem profi:)
Annyi az egész, hogy mondom, miért ne lásd, ha akarod, hogy hol születik az új dal...
még címe sincs... 15 perce íródott ez a részlet... lehet, hogy nem is marad így...
"A keresődbe be ne írd, hogy igazság!
Ha itt játszódik, kizárt, hogy kiadnák;
ez durva könyv így, hidd el! Játszasd
állatszereplőkkel, no meg űrben, ha már íródnia kell!
Holt holtakkal, élő az élőkkel!
Kenyér közé pár törvényt bő vérrel!
Külsősként könnyeztünk, égi státuszba vétettünk...
há' milyen évet írunk, mondd má', mondd!
3,14 15 9 2 65 35
Felfújhatós múlttal,
csoki szökőkúttal
még fantom viszketünk, még dúl a nyár!"
zene, szöveg: Török-Zselenszky Tamás
Annyi az egész, hogy mondom, miért ne lásd, ha akarod, hogy hol születik az új dal...
még címe sincs... 15 perce íródott ez a részlet... lehet, hogy nem is marad így...
"A keresődbe be ne írd, hogy igazság!
Ha itt játszódik, kizárt, hogy kiadnák;
ez durva könyv így, hidd el! Játszasd
állatszereplőkkel, no meg űrben, ha már íródnia kell!
Holt holtakkal, élő az élőkkel!
Kenyér közé pár törvényt bő vérrel!
Külsősként könnyeztünk, égi státuszba vétettünk...
há' milyen évet írunk, mondd má', mondd!
3,14 15 9 2 65 35
Felfújhatós múlttal,
csoki szökőkúttal
még fantom viszketünk, még dúl a nyár!"
zene, szöveg: Török-Zselenszky Tamás
Végül befejeztem... ez lett belőle:
COBAIN AZ EMBERT
úgy
szerette, hogy gyűlölte, és mégis
étkéül dobta neki magát,
és beleállt,
és tíz pont lett,
de ez mellett is kisiklott
a kísérlet.
Tudj mindent, és
hagyj mindent!
A kötszert oszd!
Milyen most a szél?
Be ne lélegezd
a Káini modellt!
A keresődbe be ne írd, hogy igazság!
Ha itt játszódik, kizárt, hogy kiadnák;
ez durva könyv így, hidd el! Játszasd
állatszereplőkkel, no meg űrben, ha már íródnia kell!
Holt holtakkal, élő az élőkkel!
Kenyér közé pár törvényt bő vérrel!
Külsősként könnyeztünk, égi státuszba vétettünk…
há’ milyen évet írunk, mondd má’, mondd!
3,14 15 9 2 65 35
Felfújhatós múlttal,
csoki szökőkúttal… még fantom viszketünk, még dúl a nyár!
zene, szöveg: Török-Zselenszky Tamás
Ilyen lett a teljes alap... még idomulni fog:
Lett még ez is másnap. A címe: NEGATÍV TÉRBEN
NEGATÍV TÉRBEN
Az űrhajós az íriszed mélyén
én akartam lenni,
de a technikámat odaadtam, mer’ olyan
éhes volt a semmi.
Amelyik pénzben játszik, biztos
nem az Isten;
Ő elbújt egy kenyérbe.
Hol ember nincs, csak ott nőhetnek már
a fák az égbe.
Kínlódsz a negatív térben,
átszól a daimon a résen…
abszint-jéghegy az ereiben.
Mindenki a másikra érti…
próbálgat szert hatni hagyni.
A szülőszobán patkol el a világ?
Ha pénzben játszik, mondom
nem az Isten;
Ő elbújt egy kenyérbe.
Hol ember nincs, csak ott nőhetnek már
a fák az égbe.
Ahol megállsz aláhullásodban,
hát oda illesz, hombre.
Abban, hiszek, miben Jézus hitt; az
tévút, ha csak Benne.
zene, szöveg: Török-Zselenszky Tamás
Szólj hozzá!
2012.07.09.
10:54
Írta: Bandita21
ELMONDHATATLAN
Az EGY: az ok, a lehetõség, a minden elõtti és a minden. Az ok és a lehetõség, már magában hordozza a mindent. Az ok maga a lehetõség. A lehetõség maga az ok. Úgy értjük, világ elõtti, de nem idõrõl szólunk, hanem nemes minõségrõl és helyrõl. Az EGY-rõl szólunk, bármit is mondunk. A kvarkok közti a magában megtartó. A kvarkokban lévõ is a magában megtartó. A magában megtartó a lélek elõtti ok/szellem, melyben a szellem eredendõen, lehetõségénél fogva EGY és van. Minden az okkal nyilvánul, abban él, a születésben létezik, van. Aki van, áthat mindent. Ami van, csak önmagát hatja át. Ami van, azt áthatja az EGY, az ok, és az, aki van. A részeket is milliárd rész adja össze, azokat is milliárd. A rezgéseket is milliárd rezgés alkotja, azokat is milliárd, és azokat is. A nagy: kicsi. A kicsi: nagy. A fent: lent. A lent: fent. Ahogy bent, úgy kint. Ahogy fent, úgy lent. Nincsen idõ. Medrek vannak, áradás és változás. A változás medreiben, az örök szellem, elfoglalja a rezgésben vele azonos szerepet. A medrek végtelen félék, a szellem EGY. A világok végtelen félék, egymásban is, egymás mellett is, a szellem EGY. A mozgás, a rezgés nem idõ, hanem változás. A változás: az örök lélek útja a létben, a Multiverzum végtelenféle, egymást fedõ, egymásba érõ világaiban, -között. A változás: a pont egyenesen, vagy köríven mozdul. A pont mozdul egyenesen, vagy köríven, a lélek gömb. Az út: a pontból gömb/lélek lesz. Az Alfa: világnyi szellem. Az Omega: világnyi szellem. Az élettõl van élõhely, nem az élõhelytõl az élet. Az élettõl van lét, és nem a léttõl élet. A lét: kötõdés és oldódás. Az élet: betöltés, áthatás, megtartás, világosság, áradás. A szellem, a lélek örök mivolta és a világok változó mivolta, valamint az anyagtalan és az anyagi, sem az anyagban bármi, egymásnak nem ellentétei, hanem kiegészítõi.
Nincsen ellentét, medrek és út van, a teljes mátrixon. A mátrix: pont is, egyenes is, kör is, mégis egyik sem, mert az EGY-ben, mindez a végtelen gömb térfogata, héja és felszíne. A mátrix: a részek és részletek végtelene; a sokadalom minden száma. Az EGY: az egyetlen önmagában és a részletek sokadalmában, mely maga az örökkévalóság, világosság és élet. Az élet: az EGY. A lét: a kettõ és a három az EGY-ben. A létben az összetettet áthatja a legegyszerûbb. Az összetett nem hatja át az egyszerût.
[…]
Az Ég nem ér véget a föld felszínén, hanem áthatja a földet. A föld csak magát hatja át. A létezõket áthatja az élet. A létezõk nem hatják át az életet. Így van a helyek, medrek és szerepek szabadsága. A létben minden az út. Az úton minden magában hordja a mögötte járót. A legteljesebb magában hord minden benne létezõt. Az ember alattiban nincs az ember, csak az ember mögötti. Az ember oka és lehetõsége az EGY-ben van, nem az ember mögöttiben. Az emberben ott az ember mögötti és a föld. Az ember útja, hogy az eget és a földet magában eggyé tegye. Az ember ezen eggyé forrás medre. Az ember, eredendõen magában hordozza ezen egybeforrás okát, de a mögötte lévõbõl nõtt ki, így magát is éggé kell emelnie, hogy az ég õbenne a földdel megférhessen, eggyé forrhasson. Az ég eredendõen áthatja a földet, de a föld az éggel, az emberben minõsül egybe. A lét: út. Az út számai: az egy, a kettõ, a három. Az út: egy, kettõ, három, egy. Nincs más valós szám. A többi szám a sokadalom száma, de mindegyik lényege a valóságban: egy, kettõ, három. A párosak a kettõ, a páratlanok a három, és mindegyik egy. Az Egy: a mindent magába fogadó, mindent magában tartó, mindent elengedõ és árasztó, önmagát elengedõ és árasztó, végtelen, örökkévaló és teljes, világosság, élet, aki AZ, AKI. Önmagát meg úgy tartotta, hogy maradéktalanul a kettõbe áradt. Így adott a létbe életet. A kettõ: az élet medre, az út, az anyag, a teremtett, a lét, az anyag és lélek játszótere. A szerepbe helyezõdõ én, a fénybe ereszkedõ világosság, az ismeretbe süllyedt tudás, a magát nézéssé engedõ látás, a birtoklásba rántott végtelenség, az egyedüliséggé záródott egység, a félelemben és tévedésben tobzódó teljesség, a betegség hiányába zuhant egészség. Az Egy áradt, adott mindent a kettõbe, hogy õbenne maradva, mégis szabadon, a feledés tudatlanságából kiindulva, a keresés, találás, tudás, látás és azonosság útján, önerejébõl és szabadon térhessen vissza újra az EGY-be. Az EGY, az úton is áthatja a létezõt és szabadot, a létezõ nem hatja át az EGY-et. A kettõben, minden páros szám, a valóban: kettõ. A kettõben, minden páratlan szám, a valóban: három. A sokadalom páros számoknak megfelelõ részleteit, a felettük következõ páratlan váltja EGY-gyé. Minden kettõnek megfelelõ, a háromjában minõsül újra EGY-be. Ez az egyetlen valós mûvelet. A háromban, a részek az egészbe, a számok az Egy-be, az én a teljesbe, az elemek az aranyba, az arany a napokba, a napok a lélekbe, a lélek az EGY/Szellembe tart. Minden az EGY-bõl áradt, az EGY-ben létezik és él, és az EGY-be tér. A kettõben létezõk, magukat, a háromba lényegítve láthatják meg az EGY-et. A három: a tudás, a látás, az azonosulás: az EGY-gyé válás. A tudó megtudja az okot, az utat és a célt. A látó, a tudással magában, de túl azon, a világ egyetlen, igaz, szó és beszéd nélküli nyelvén érti és éli meg, az EGY multiverzum minden összefüggését. A látó, a látásban, a Multiverzummal, az okkal és a céllal azonosulva, végtelen és örökkévaló EGY-gyé lesz. Õ lesz a vég, mely az ok elõttit, az okot, az utat és a célt önmagaként megélve, mindennel azonossá válva EGY. Az ember útján, a háromba helyezõdés mozzanatához, minden adott. A háromba helyezõdésrõl: A lét: a legegyszerûbb szükséges, és nem a legösszetettebb lehetséges. Az út: a legkisebb ellenállású medreken át visszaáramolni az EGY-be. A legkisebb ellenállású meder: a pont, gömbbé engedi magát. A legkisebb ellenállású meder: az én, mindenné engedi magát. Az én tudata elkülönült, bezárkózott és félõ, féltõ. A lélek tudata univerzális és látó. Az úton, a kettõben, az én-tudat töltekezik és teljesedik a lélek tudatával, mígnem, magát elengedve, maga is lélek-tudattá lesz... az pedig ugyanilyen úton szellem-tudattá. Az én-tudat, a létben, önmagát, a megkülönböztetésbõl a különbségtevésbe, az ellentétállításból az összehozásba, az aranyközépbe engedi. Az aranyközép nem ítél, hanem lát és gyönyörködik. A látás: a világ szó és beszéd nélküli nyelvén, a csend tiszta értésében tud a mindenrõl, így magáról mindent. Megtudja magát: megtudja a mindent. Megtudja a mindent: megtudja magát. A tudás nem adat, nem tudomány, hanem minden részlet elengedett, valós sajátosságának megélése: az üresség a teljességben, a teljesség az ürességben. A tudás a gyönyörködésben lényegül látássá. A tudás: közösség, a látás: azonosulás, az EGY: azonosság. A három: az aranyközép-lét.
Nem ítélni.
Tudni.
Gyönyörködni.
Látni.
Felmutatni.
Elengedni.
Nem ítélni: az én-tudatot a lélek-tudatra ruhaként adni: ítélet. A valóságra szavakat ruhaként adni: ítélet. A megértés, a nem ítélés útján teljesedik. Aki nem ítél, tudásba helyezõdik. Tudni: az én-tudat fél és elvesz, kiragad, birtokol, kirekeszt, ahelyett, hogy magát az egész világgá válni engedné, ám ezzel nem a világból vesz el, hanem magából. A tudástól elzárkózott, oldó természetû. Tudni: nem okosság, nem különlegesség, nem bonyolultság, hanem nyitottság a legegyszerûbbre, legtisztábbra. Tudni annyit tesz: az én-tudat megérti az utat. Minden a jóban van és változik. Nincs gonosz és rossz, mert az EGY maga a jó, Õ minden rész, Õ az egész, és ami a része, az Õ maga, vagyis az eredendõ jó. Az Alfa, az út, a létezõk, a lények, az élõk, a lélek, az élet, az Omega/szellem: jó. Az út is jó, haladással, letéréssel, megrekedéssel együtt. Az út elvétése, csupán a lélekre szomjazó én, a világosságra éhezõ fény, az életre törõ lét, a látásra sóvár nézés tudatlanság gyökerû cselekedete, mely ugyanúgy a jó jegyében áll, hiszen az út része. Az út a célban, a céltól jó, mert a cél, maga a jó. A cél, az út, a kezdet: EGY. A tudatlanság: oldás, félelem, bezárkózás. A vallás: nem cél, út, oldás, félelem, megkülönböztetés, kizárás. A hit: keresés, megnyílás. A tudás: megértés, befogadás. Befogadni annyit tesz: elengedni. Oda adni annyit tesz: elengedni. Gyönyörködni: a nem cselekvés, a bensõ csend, a nyugalomba áradás, az elengedés állapotában, a tudás közösségét azonossággá kiteljesítõ látás. Látni: gyönyörködni, látni, nem cselekvés. Látni: érzelem nélküli szeretet, a gyönyörûség tiszta, elengedett állapota, a szavak nélküli, valós jelentés csendes teljessége. Minden EGY. A nézés részesül, de nem azonosul, a látás részesül és azonos. Látni: a magát legfinomabbá engedõ, áthatja a világokból álló EGY világot, és a részleteit is. Felmutatni: az életbe vezetõ úton, a létezés része, az aranyközépben cselekvés, mozdulás és nyugvás. A legjobb, mit a létben a tudó és látó lény cselekedhet, az emberek közt, az a felmutatás. Az elengedés nem cselekedet, minden más tett pedig elvesz a cselekvõ éberségébõl, és megrekeszti az útján a keresõt. A szellem az áradó, a lélek az áradás. Az én: az áradott és az áradást megrekesztõ vagy tovább engedõ. Az ember, az úton, a lélek-tudatból az én-tudatba rekesztette magát. Az ember, ha elvesz, magából vesz el, ha ad, magához ad, de elvétel, a cselekedetek közt, önmagában nincs, hiszen az is adás. Az ember, én-tudatból lélek-tudatba vezetõ útján, minden cselekedettel, csakis saját magához ad, csakis saját magából vesz el; elvenni, csak az úton való megrekedés, adni, csak az úton való haladás, és csak a létben van külön. A tiszta: az egész, hozzáadni akarni is annyi; elvenni akarni belõle. A teljesbõl el nem vehetõ, hozzá nem adható. Az életben minden azonos lényegû, egyazon értékû. Az ember eredendõen teljes és tiszta, hiszen az oka és a célja teljes és tiszta. A legjobb cselekedet: felmutatással a nem cselekvésre, elengedésre vezetni. Felmutatni annyit tesz: a látó vagy õrzõ, a keresõt, nem közvetlenül, hanem közvetetten, a tudásba vezeti. A látó vagy õrzõ, felmutat, hogy a keresõ, ha akarja, magát a tudásba engedje, vagy ha útja egy szakaszán távol kíván maradni a tudástól, távol maradhasson. Az út nem idõ és nem távolság, a megérkezés nem cselekedet. A megérkezés: állapot, minõség. A megérkezés: a pont befelé, kifelé, egyaránt végtelen és örökkévaló világosság és élet, minden, bármi, és EGY. Az óceánba hulló csepp, óceánnyi cseppé, az óceán cseppnyi óceánná engedi magát, úgy lényegülve az EGY óceánba, ahogyan az EGY óceán árad ki és hat át, ahogyan az EGY azonos minden-önmagával. Minden arannyá lesz, s az arany mindent arannyá tesz. A kincs helyét ábrázoló térkép a kincs helyévé válik, a kincs helye a kinccsé válik, a kincs az EGY-értékké válik, az EGY-érték magába egyesíti a kincset. A létezés és élet kapuja az életben van. Az én kapuja a lélekben van, azé meg a szellemben. A fény és világosság kapuja a világosságban van. A tudás és látás kapuja a látásban van. A végtelen és örökkévaló kapuja az örökkévalóban van. A kapu: nem törvény, nem rend, hanem minden mederben az elengedés. A világ: nem törvény, nem rend, hanem szabadság. A szabadság: a lélek pártatlansága, az oldódás és összetartás pártatlan aranyközepe, a nagual, melyben az erõ a medreket tartja, és amelyben a tonal rezgése és minõsége szerint helyezkedik, halad, reked, gerjed, nyugszik. A szabadság nem cselekedet, hanem lehetõség, eredendõ ok. Elengedni annyi: hagyni, hogy a teljesebb, tisztább, valósabb, magává fogadjon. Elengedni: a tettek mélyi, és az önmagában lévõ nem cselekvés. Íme, elbeszéltem az égben lévõt. Elengedem a szavakat, hogy az üresség medre által, a valós jelentés teljességévé legyünk. Hogyan mondhatná el bárki is az elmondhatatlant!
Szólj hozzá!
2012.06.27.
10:02
Írta: Bandita21
TEMPLOM-SÖPRÉS VOLT
TEORIA
A demokrácia sosem valósul meg, mert gyarló lények olyat nem képesek megvalósítani. Gyarló lények semmilyen rendszerben sem képesek normális társadalmat létrehozni. A demokrácia, ebben az állapotában a mennyiség győzelme a minőség felett. A több szavazat, a népszerűség számít; mert a profit számít. Pedig csakis a minőség köré teremhetne jó társadalom. A minőség pedig lelki-szellemi. Farkasok, és bárányok közt az egyenlőség a bárányok kiveszését, majd a farkasok kannibalizmusát hozhatja csupán. Egy szakrális demokrácia az őrület kavalkádjában elképzelhetetlen. Csakis szentek közt működhetne. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
A demokrácia sosem valósul meg, mert gyarló lények olyat nem képesek megvalósítani. Gyarló lények semmilyen rendszerben sem képesek normális társadalmat létrehozni. A demokrácia, ebben az állapotában a mennyiség győzelme a minőség felett. A több szavazat, a népszerűség számít; mert a profit számít. Pedig csakis a minőség köré teremhetne jó társadalom. A minőség pedig lelki-szellemi. Farkasok, és bárányok közt az egyenlőség a bárányok kiveszését, majd a farkasok kannibalizmusát hozhatja csupán. Egy szakrális demokrácia az őrület kavalkádjában elképzelhetetlen. Csakis szentek közt működhetne. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: mindenki maga gazdálkodik: minden család magának. Aki a köznek is, az kap fizetést. A fizetés minden szakmánál ugyanannyira sok, jó. Egyenlően. Aki családi gazda, támogatást kap, mert mentesíti az államot a róla gondoskodástól. A közjaváért dolgozók fizetése azonos. Ne azért legyen valaki orvos, mert jól fizet, hanem mert az akar lenni. A fölösleges mű-szakmák megszűnnek, a profit helyett a lényeg fog számítani. Az állam önfenntartásra, kalákára ösztönözne és a fizetéssel közszolgálatra. Úgy legyen, ahogy a gyermekeknél: „tűzoltó leszel s katona”, mert az szeretnél lenni. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Hinni a jóban, a szeretetben, a bölcsességben, nem vallás kérdése. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: semelyik egyház sem kaphat pénzbeli támogatást, de mindegyik megvetheti a lábát és fenntarthat kirendeltséget. Amelyiket a hívői segítik, az a létjogosult. Védekeznünk nem a betiltásukkal kell, hanem a nemzet bölccsé emelésével. Egy bölcs nemzet dönteni tud, és a butaság lehull róla; csak a lényeg marad meg. Semmi olyan nem terhelné az egész népet, ami nem valóságos… ami pedig valóságos, nem terhelné, hanem emelné. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: a nemzet vezetőit tisztelet alapján választják. Akit a nemzet nem tisztel, nem szeret, annak nincs helye a vezetők között. Mint a gyermek nevelése, olyan a nemzetről való gondoskodás. Akit a gyermek nem tisztel, az nem képes jóvá nevelni őt. A tisztelet nem megvásárolható, nem zsarolható ki, nem csalható ki, nem hazudható el, azt kiérdemelni lehet. A gyermek a gondoskodó, igaz, egyenes, szerető… erőt, határozottságot, de gyengédséget sugárzó bölcs, világos, élő anyákat, atyákat, testvéreket tiszteli. Aki nem ilyen, nincs helye a vezetők között, vagy önvizsgálatot kell tartania! Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: alanyi jogon jár a napi, fejenkénti egy kilogramm kenyér, két liter ásványvíz, és szükségben az intézményes hajlék. (Havonta annyi búza juttatik a családoknak, amennyiből ezt a mennyiség elkészíthető.)
Ötlet: Az intéző a rászoruló családoknak 5 zsák vető krumplit juttat évente adományként, melynek terméséből egyet visszakér. Azt az egyet további családoknak osztja ki. Pay it forward. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Ötlet: Az intéző a rászoruló családoknak 5 zsák vető krumplit juttat évente adományként, melynek terméséből egyet visszakér. Azt az egyet további családoknak osztja ki. Pay it forward. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: minden embert - és más lényt a világon - tisztelünk. Minden vallást, beállítottságot, nézetet elismerünk. Törekszünk a bölcsességre, a szeretetre, a Világosságra és Életre. Nem beleszólva, nem térítve, hanem gondoskodva, választhatóvá, elérhetővé téve, felmutatva megosztjuk a bölcsességet, a szeretetet, a Világosságot, az Életet. Megtartjuk minden és mindenki méltóságát; a magunkét is. Önvizsgálatot tartunk. A közvetett gyógyítás, a jóakarat, a gondoskodás, a hagyományozás a feladatunk. Ez ne a célunk legyen, hanem mi legyünk! Most. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: a hatóságok lovagi esküt kell tegyenek, mely szerint a gyengét, elesettet, segítségre szorulót, segítséget kérőt szolgálják. A nemzetet szolgálják, nem a vezetőket. A vezetőségtől csak útmutatást kaphatnak és segítséget. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: a kölcsön megengedett, a kamat tilos. A kaláka szorgalmazása. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Nem a történelemkönyvekben említett tulajdonságú ősközösségekben, hanem a valódiakban… a vének őrizték, oktatták a gyermekeket, akik egymással játszottak. A szülők éltek, vadásztak, stb., az öregek vigyáztak a tűzre és a gyerekekre. A gyerekek így bölcs és nyugodt emberektől tanultak embernek lenni. Tíz éves koruk felett aztán megtanultak vadászni, stb. Nyugodt, bölcs példa, nyugodt, bölcs generációt teremtett.
Nagyanyám ötlete volt anno...
Képzeljük el ezt a modellt: a GYES-t kapják az öregek, akik nevelnék a gyerekeket. Nyugdíj helyett. Nem kell nyugdíjat sem levonni, sem kiosztani.
(Akinek nincs családja, kap családot.) A fiatalok élnek, megnyugszanak, bölccsé lesznek. Hiányoznak a gyerekeknek, és szeretik egymást. A harmónia adott. Együtt él a szülő, az öreg, a gyerek. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Magam is így vélem. Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Képzeljük el ezt a modellt: a GYES-t kapják az öregek, akik nevelnék a gyerekeket. Nyugdíj helyett. Nem kell nyugdíjat sem levonni, sem kiosztani.
(Akinek nincs családja, kap családot.) A fiatalok élnek, megnyugszanak, bölccsé lesznek. Hiányoznak a gyerekeknek, és szeretik egymást. A harmónia adott. Együtt él a szülő, az öreg, a gyerek. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Magam is így vélem. Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Lovagok legyetek a világi létetekben, papok, papnők a bölcsességben és szentek a gondoskodásban! Van, akinek a lét iskola vagy börtön, esetleg játék. Bármelyik is számotokra, minden esetben egyetlen mód van a vizsgák letételére, a szabadulásra, a győzelemre, a teljesítésre: szeretet, bölcsesség, Világosság, Élet… az ezzel azonosság elérése, megélése. Egy.
Egyesek IQ-minimumhoz kötnék a szavazati jogot. Hiba. Az intelligencia még nem okosság, az okosság még nem bölcsesség. Nem osztályozgatni, tiltani, diszkriminálni kell az embereket, hanem művelni. Nem pusztán a jogot vagy a metodikát ildomos szabályozni, ha javítani szeretnénk a társadalmunkon, hanem az embereket kell bölcsességre segítetnünk. Ez az egyedüli méltó eljárás. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Mily tökéletes világ ez, amelyben azok is meglehetnek, akiknek nem kellenek istenségek, ördögök vagy angyalok, és azok is meglehetnek, akiknek kellenek! Örüljetek ennek a világnak, amely mindegyikünknek azt engedi, amit csak akarunk! Csak a tudatlanságunkból adódó félelmeink, és vágyaink tartanak vissza a megvilágosodástól, a szeretettől, a boldog társadalom megvalósításától.
Örüljetek egymásnak és magatoknak! Hagyjátok egyedül lenni azt, akinek arra van szüksége, és hagyjátok a társaságot annak, akinek arra van!
Örüljetek egymásnak és magatoknak! Hagyjátok egyedül lenni azt, akinek arra van szüksége, és hagyjátok a társaságot annak, akinek arra van!
Az oktatás része kell, hogy legyen a természettel együttélés ismerete: pl. ehető és mérgező növények, stb., és nem szabad túlélésnek nevezni, hogy senki se ijedezzen.
Csakis közvetlenül veszélyes dolgoktól szabad tiltani. Megállhatunk a tisztaság előtt a legnagyobb mocsokkal körülvéve is. Csupán meghallgatjuk a kérdéseket, és a tisztaság válaszait válaszoljuk azokra. Legyen bármitek, legyetek akár pokollal körülvéve, ha Ti a menny vagytok, és az is maradtok!
A média, és eszközei önmagukban csak dolgok. Egy szempont nagyon fontos: a meglétük nem pótolhatja a személyes törődést… a tanítást, szeretetet, élményeket, foglalkozást, kapcsolatokat. A meg nem létük nem baj, a meglétük csak akkor baj, ha a gyerekkel törődés helyett vannak. Ideális esetben gyógyítanak, bölcsességre segítenek, tanítanak… de, a mi társadalmunkban csak betegítenek, és alacsonyítanak.
Akármilyen szörnyű körülmények között is lehet élni, ha van, aki törődik velünk és elmondja, hogy a látott, hallott, tapasztalt dolgok, képek, hangok, történések csupán az élet részéről nekünk feltett nagy kérdések… és, hogy válaszolhatunk rájuk nemmel is. A tananyag néha nehéz, de általa ébredhetünk valóságunkra.
Akármilyen szörnyű körülmények között is lehet élni, ha van, aki törődik velünk és elmondja, hogy a látott, hallott, tapasztalt dolgok, képek, hangok, történések csupán az élet részéről nekünk feltett nagy kérdések… és, hogy válaszolhatunk rájuk nemmel is. A tananyag néha nehéz, de általa ébredhetünk valóságunkra.
HA kérdezitek, milyen legyen a társadalmatok, arra a fél válasz szintén kérdés lesz: Mit akartok? A jelenlegit is Ti hagytátok lenni.
Ha hibás az alap, melyre társadalmatok épül, akkor hiába toldozzátok, foldozzátok. A rendszer és a politika egy eleve romlott alap málladékait tapasztgatja, és ráadásul inkompetens minőségben. Amíg az alap valótlanság, addig hazugok és csalók a fenntartói, és megvezetettek, akik hisznek azoknak. Csakis egészséges alapra épülhet egészséges társadalom. Csak Életből teremhet Élet. Csak bölcsességből teremhet rend, csak Világosságból eredhet fény, csak szeretetből szerveződhet harmonikus társadalom, igaz emberiség. Az alap minden legbensője! Ahogyan bent van, akképpen testesül kint. Engedjétek át bensőtöket a Világosságnak, Életnek, bölcsességnek, szeretetnek, egyenességnek, Egynek és úgy a társadalmatok is tündököl majd! Ez a megoldás. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Ha hibás az alap, melyre társadalmatok épül, akkor hiába toldozzátok, foldozzátok. A rendszer és a politika egy eleve romlott alap málladékait tapasztgatja, és ráadásul inkompetens minőségben. Amíg az alap valótlanság, addig hazugok és csalók a fenntartói, és megvezetettek, akik hisznek azoknak. Csakis egészséges alapra épülhet egészséges társadalom. Csak Életből teremhet Élet. Csak bölcsességből teremhet rend, csak Világosságból eredhet fény, csak szeretetből szerveződhet harmonikus társadalom, igaz emberiség. Az alap minden legbensője! Ahogyan bent van, akképpen testesül kint. Engedjétek át bensőtöket a Világosságnak, Életnek, bölcsességnek, szeretetnek, egyenességnek, Egynek és úgy a társadalmatok is tündököl majd! Ez a megoldás. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Az őseitek igazak, bölcsek, urak voltak? Ne álljatok meg ott, hogy őket ajnározzátok, és az ő érdemeikkel ékesítitek gyenge önmagatokat! Váljatok igazzá, bölccsé, szívben nemessé, és úgy azonossá lesztek velük! Addig, amíg ez nem lesz meg, csak dicsekvő óvodások maradtok. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
A „reálgazdaság” nevű humbug meggyógyítása. Képzeljük el ezt a modellt: A saját belső gazdaságnak a forint mellett a forinttal együtt saját külön pénzhelyettesítője van (pl. Kossuth bankó). Ez függetlenül egymás közti forgalmú, s valós értéket takar. Kamatmentes kölcsönöket adunk egymásnak, amíg kiváltjuk a hazugság illúzió-pénzvilágát mássá. Természettel harmóniában élő ember. Nem gazdaság, hanem Élet. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Az igazi király nem mondja, hogy „előre!”, hanem azt mondja, „utánam!”.
Vissza a sógorság, komaság, háttársság, barátság intézményeit! Ez lehet az érhálózata egy nemzet testének. Világosak! Ti vagytok a nemzet töménye! A század egyetlene mindőtök komája, háttársa, barátja!
A király a legszegényebb, legszerényebb, legutolsó, legkisebb, legbölcsebb, legszeretőbb Világosság és Élet. A földön lépő Ég és az Égben lépő Föld. A királyság nem cím, hanem minőség. Magáról senki sem mondhatja, hogy király; azt mások mondhatják róla... és csakis az Ő minősége alapján. Ám, biztosan tudnia kell magáról, hogy Ő a század egyetlene… még ha nem is mondja; mert tisztában kell lennie önmagával. Igaz, egyenes, ön-azonos, teljes, világos, élő, szeretet, bölcsesség, Egy.
Féltek a királyságtól, mert nem tudjátok, hogy mi az. Csak az fél a királyságtól, aki nem tudja mi az. Ha az emberek félnek a királyságtól, és nem tudják, mi az, akkor jobb, ha nincsen királyság. Ilyen emberek a királyságot diktatúrává tennék. Ilyen embereknek a demokrácia jut. Annak is csak a lerágott csontjai. Ilyen embereknek jó is a demokrácia. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében a királyságot nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Féltek a királyságtól, mert nem tudjátok, hogy mi az. Csak az fél a királyságtól, aki nem tudja mi az. Ha az emberek félnek a királyságtól, és nem tudják, mi az, akkor jobb, ha nincsen királyság. Ilyen emberek a királyságot diktatúrává tennék. Ilyen embereknek a demokrácia jut. Annak is csak a lerágott csontjai. Ilyen embereknek jó is a demokrácia. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében a királyságot nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
A személyes meglátások a személyes úton járás helyzetei és minősége szerint különbözők lehetnek. Az útjaink szabadon különbözhetnek, de az Egyetemes Abszolútum valósága Egy. Egységben az erő. Az egység az Egyetemesben terem meg. Nem összeverődésben, vagy névlegesen… hanem összetartozásban, azonosságban. Ebbe is a bölcsesség, és a szeretet vezet.
A harcos, ha meghal is él, a katona, ha győz is halott. A harcos sosem támad, csakis védekezik, és megvédi a gyengét, elesettet, sanyargatottat. A harcos lovag. A katona bűnrészes. A harcos előbb gyógyítani tanul meg, és aztán harcolni. A harcos előbb a harc elkerülésének művészetét tanulja meg, és aztán a stratégiát. A harcos előbb bölcsességet, szeretetet, Világosságot, Életet valósít, és csak aztán pallérozza a vívóképességeit. A harcos békés teremt. A harcos kegyes, irgalmas, nagylelkű, nemes, a gyengék, a bölcsek védelmezője. A harcos még az ellenfeleivel is irgalmas, és azok méltóságát is megtartja. Nem azt tekinti győzelemnek, ha halált oszt, hanem ha Életet. Az Élet győzelme a győzelem. Nem a győzelemért küzd, hanem azért, hogy békévé váljon a harc. A legeredményesebb harcos, aki megőrzi a békét, elejét veszi a harcnak, vagy, a harc során békét teremt. A békéért nem harcolni kell, hanem békévé válni. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
A nép emel fel, a nép öl meg. Ő istenít, és ő is zabál meg. Csak idő kérdése, és megrág. Csakis az egyén és csak a bölcs szívében élhetsz, s úgy sem Te, hanem csak az élmény érzeménye, amely hozzád kötötte. Legyen ez az élmény a Világosság, az Élet, a szeretet, bölcsesség, a jó szándék, a barátság… és örökké tart majd! Gondoskodj róla bölcsességgel, és Ő is örökké lesz! Ám, vigyázz! Ezek el nem játszhatóak… Ha nem önvalód mindahány, és csak színészként alakítod azokat, akkor véged!
Ildomos, illő, fontos, és jó, ha szeretjük Őseinket és büszkék vagyunk rájuk, az Ő erényeikre, tetteikre… ám, nem velük hencegve, bábozva, takarózva leszünk méltóvá Hozzájuk. Sőt, úgy lejáratjuk Őket. Hanem azzal válunk Hozzájuk méltóvá, ha mi magunk válunk erényeinkben, tetteinkben azokká az emberekké, akik a jövő nemzedékei számára tisztelendő ősöket jelenthetnek majd. Ezzel használunk Őseinknek, magunknak, társainknak, és az elkövetkezőknek is. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Az erőnek kettő fő megrekesztője van: az akarás és a nem-akarás. Egyetlen áramoltatója van: a lélek. Egyetlen instrumentuma van: az elengedéssel sugárzó szeretet.
Ingyen kegyelemért nyúl a gyermek. Az Égtől jár Neki. Istentől ingyen adatik az étel, az ital, a hajlék, a szeretet, a szerelem. A mai emberek azért kénytelenek szenvedni, mert egyesek visszatartják az isteni ingyen kegyelmet, hogy üzleteljenek vele. Magukra vonnak többrétű átkot.
A pokolban nem az ördögöket térítgetni,hanem az embereket kell onnan kimenteni, méghozzá úgy, hogy mi magunk nem leszünk a pokol részévé, és ezen példa által ők is megmenthetik magukat. Az ördögök majd a végén ébrednek ugyan e miatt angyal öntudatukra.
- Transzverzális kommunikáció / Anyag
- Longitudinális kommunikáció / Lélek
- Spin kommunikáció / Szellem
- Egy / Egy
Holografikus multiverzum.
Óvd a méheket, óvd a vizet!
Hagyd el az autódat, hagyd el a várost! Légy természet-lénnyé! Azért élsz, hogy szeretni tanulj, és azért szeretsz, hogy élni tanulj. Ez által lesz az egyedüllétből Egy.
Hagyd el az autódat, hagyd el a várost! Légy természet-lénnyé! Azért élsz, hogy szeretni tanulj, és azért szeretsz, hogy élni tanulj. Ez által lesz az egyedüllétből Egy.
A nyugalomért nem tenni kell, hanem lenni; nyugalommá lenni. Láva papírpohárban?
- Szárnnyal repülés: igazság.
- Szárny nélküli repülés: bölcsesség.
- Abszolútumban lebegés: Világosság.
- Abszolútumként valóság: Élet.
- Egy: Egy.
- Egy: Egy.
Meghamisítanak mindent: új múltat találnak ki. A Ti bizonyítékaitokat elpusztítják, és sajátokat kreálnak. Mindenki azt mondja a sajátjairól, hogy a legősibbek, legjobbak, hogy minden tőlük ered. Mindenhol azt állítják, hogy náluk van a világ közepe. Legyen kedvük szerint! Ez csak buta játék. Úgyis tudod az igazat. Ám, biztosíthatlak a felől, hogy minden itt sétáló ember az Elsőktől származik, s így érezheted, nem az számít, hogy az Ősök, Krisztusok, Buddhák, Al Raheb El Abjad-ok tudtak-e lenni, hanem az, hogy Ti azzá legyetek! Az Égben nem az ősiség, elsőség, kiválóság számít, hanem a szeretet. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Nem az az Atya-Anya-Fiú-Szentlélek, Aki teremtett benneteket, hanem az Egy, Akiből azok is teremtek, akik Titeket teremtettek.
Soha nem voltak választások. Pont.
Frekvencia, frekvencia, frekvencia… és „Non wave”! A legsűrűbb a vágy, a félelem, a düh, az irigység, a félelem, a közöny. A legfinomabb a szeretet, a „mennyei szerelem”, és az ezekből eredő működések… a bölcsesség. Az anyagtalan eredő Egy: a Világosság és Élet. Nem frekvencia: rezzenetlen. „Non wave”.
Mindenki váljon bölccsé, finommá, szeretetté, és a saját háza táján takarítson ki! Ültessetek fákat, éljetek barátként, és a bölcsesség, a Világosság és az Élet dolgaiban létezzetek!
Kivétel nélkül minden férfinek arra kell készülnie, hogy király lehet; minden nőnek arra, hogy királynő.
Hagyjátok a vallásokat a vallóikra, hagyjátok a műveket a művelőkre! Amelyek embertől teremtek, mind elmúlnak. Amelyek az Egy által lettek, azok élők és örökök. Ti ne mások dolgainak bírálgatásaival foglalkozzatok, hanem a saját erényeitek pallérozásával, a saját bölcsességetek gyarapodásával, a saját világosságotok növelésével, és azzal, hogy az Élet legyetek! Amikor az Élet lesztek s mind ezekben jeleskedni fogtok, akkor a Világ szeretetévé teljesedtek, s mindenki felemelheti majd magát a példátok alapján. Így kell nem- cselekedve hatni, nem- térítve, nem- beleavatkozva felmutatni, gondoskodni. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Vessetek és ültessetek fákat! Ezzel tesztek legtöbbet a természetért.
Mindenki istenségeit tiszteljük, szeretjük, de tudjuk, hogy a lények és az alkotói felett áll az Egy, aki mindegyiket kiáradta.
Akinek becsülete, bölcsessége, szeretete, méltósága van, ha veszít, ha meghal is győz és él. Aki győz, de becsület, bölcsesség, szeretet, méltóság nélkül teszi, ha győz is veszít, ha megmarad is halott
Ahol vélemény határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz, ott az Abszolútum jósága ismeretlen. Ahol az Abszolútum jóságát megélik, ott nem vélemény határoz, hanem a valóság. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Ébredés? Ha iskola, ha börtön, ha játék, az ébredéshez a bölcsesség és a finomodás vezet. Az út nem távolság, hanem minőség-emelkedés. A cél nem hely, hanem a valóság teljessége.
Áldd meg, Uram, ne verd meg édes ellenségemet; ahogy én Őt, úgy szeressen engemet!
Mindenki azon igyekszik, hogy szeressék, és amikor nem szeretik, azok ellen kezd dolgozni, akiket szeretnek… akik szeretni tudnak. Ez a pótcselekedete ahelyett, hogy olyanná válna, aki szeretni tud, vagy, akit szeretni lehet. Ha a reciprokjával szorzunk is, attól még törtekkel dolgozunk. Az Egyen kívül még az egész számok is káprázat.
Istent, istenségeket, démont, ördögöt, embert, angyalt egyenlőn meghallgatok, de csak az Egy hangjait adom tovább. Mindannyiukat meghallgatom, de nem tévesztem össze a minőségeket. Ha nem tudod, ki az igaz, az igazi, akkor a legjobb, ha magad vagy az igazság, a jóság, a szeretet, a Világosság, az Élet, a bölcsesség. Így nem veszik el a saját hangod.
Mindenki azon igyekszik, hogy szeressék, és amikor nem szeretik, azok ellen kezd dolgozni, akiket szeretnek… akik szeretni tudnak. Ez a pótcselekedete ahelyett, hogy olyanná válna, aki szeretni tud, vagy, akit szeretni lehet. Ha a reciprokjával szorzunk is, attól még törtekkel dolgozunk. Az Egyen kívül még az egész számok is káprázat.
Istent, istenségeket, démont, ördögöt, embert, angyalt egyenlőn meghallgatok, de csak az Egy hangjait adom tovább. Mindannyiukat meghallgatom, de nem tévesztem össze a minőségeket. Ha nem tudod, ki az igaz, az igazi, akkor a legjobb, ha magad vagy az igazság, a jóság, a szeretet, a Világosság, az Élet, a bölcsesség. Így nem veszik el a saját hangod.
Nincs távolság. Minden valóság.
Idejében megtanulni milyen az, ha nem tehetünk semmit.
Senkinek sincs igaza, míg nincs mindenkinek, és mindennek igaza. Mindenkinek pedig akkor van igaza, ha minden egyes egésznek ugyanaz az igaza… és ennek tetejébe az az igazság az abszolútum-igazság… az Egy.
Ha azt a sokmilliárd dollárt, amit megfigyelésre, hadászatra, rendre költenek… az elégedetlen, éhező, nélkülöző emberek elégedettségére költenék, akkor nem lenne ki ellen védekezni. Ha ezen felül még bölcsességet is adnának, hagynának az embernek, földi mennyország lenne itt. Hogy az elégedett ember nem termel? Nem alkot? Csak fölösleges dolgokat nem. Bízd az emberre, és meglátod, hogy nem akar majd unatkozni. A közért munkálkodó, önfeláldozók pedig hősök lehetnek végre… ahogyan mindig is azok voltak… el nem ismerten. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Idejében megtanulni milyen az, ha nem tehetünk semmit.
Senkinek sincs igaza, míg nincs mindenkinek, és mindennek igaza. Mindenkinek pedig akkor van igaza, ha minden egyes egésznek ugyanaz az igaza… és ennek tetejébe az az igazság az abszolútum-igazság… az Egy.
Ha azt a sokmilliárd dollárt, amit megfigyelésre, hadászatra, rendre költenek… az elégedetlen, éhező, nélkülöző emberek elégedettségére költenék, akkor nem lenne ki ellen védekezni. Ha ezen felül még bölcsességet is adnának, hagynának az embernek, földi mennyország lenne itt. Hogy az elégedett ember nem termel? Nem alkot? Csak fölösleges dolgokat nem. Bízd az emberre, és meglátod, hogy nem akar majd unatkozni. A közért munkálkodó, önfeláldozók pedig hősök lehetnek végre… ahogyan mindig is azok voltak… el nem ismerten. Ugye, hogy a társadalom mostani minőségében ezt nem tartjuk megvalósíthatónak? Bizony, ehhez is bölcs nép szükségeltetik.
Az egyetlen működő ima a hálaadásé… és milyen állapot lehetne inkább hálaadás, mint a gyönyörködő szereteté?
A világ magától is megmenekül. Te csak alkalmat kaptál megismerni magadat, és megmutatni, hogy ki vagy. Nem lenni tudni.
Egy világ megmenekülésének két fő záloga van: a kitartás az erényben, és a kegyetlenek közül erénybe megtérők.
Felső, középső, alsó szintek harmóniája a házasságban is.
- A nő, aki kavalkád-lény, tompult éberségű: császárt akar magának, akit irányíthat. Átalakít, majd elhagy, mondván, már nem az vagy, akit megismert. Újra, és újra akarja a kezdeti izgalmat, szenvedélyt. Sajnálja magát örökbe adni. Ágról ágra száll.
- A nő, ha ébredett: lélektől lélekig szeret. Elsősorban barát, család, és csak e mellett szerető. Erényes. Árad-fogad. Nem elvár, hanem gyönyörködik. Anya, és feleség. Örök társ.
- A nő, ha Egy: szellemiekbe helyeződve szemlél. Felső, középső, alsó világ Egy benne, és Ő is az az Egyben. Papnő. Szent. Nem érintik a vágyak. Gondoskodó, tanító. Minden anyja.
A hatalom retteg attól, hogy az emberek jelenlegi állapotukban unatkozni fognak. Muszáj dolgozniuk, szórakozniuk, pörölniük… különben gondolkodni kezdenek, és bajt kevernek. Csak bölcs emberiség „unatkozhatna” veszélytelenként. Tegyetek szert bölcsességre, és nem létezne olyan, hogy unatkozás! Nem létezhet elégedetlenség a végtelen, és örök emberben. Hatalmaskodók! Tegyétek elégedetté az emberiséget, és akkor nem kellene lefoglalnotok, hogy ne kelljen félnetek! S, mi lehetne nagyobb elégedettség a bölcsességből adódó egészségnél, és teljességnél?!
Teoria
forrás: zselenszky.blogspot.com
forrás: zselenszky.blogspot.com
Szólj hozzá!
Címkék: ide rejtettem
2012.06.21.
19:38
Írta: Bandita21
NEM VERSENY
"amit a gonosz elhallgat, elhazudik, irt, vagy üldöz, az több, mint gyanús, hogy a jó jegyében áll
...
ha valamit nem ismersz fel, figyeld, hogy az azt felismerő gonoszság milyenként kezeli"
...
ha valamit nem ismersz fel, figyeld, hogy az azt felismerő gonoszság milyenként kezeli"
- V. S. Én ezzel nem értek egyet :)hétfő, 13:15 · · 1
- Tamás Török-Zselenszky aki egyet ért, és aki tudja, annak csak ennyi az egész... aki nem ért egyet, és nem tudja... annak többhétfő, 13:21 · "}">
- Tamás Török-Zselenszky de igazából azoknak a legjobb, akik felismerik a jót:) // nekik nem kellenek fortélyok ehhez:)hétfő, 13:25 · "}"> · 3
- V. K. A gonoszság, az a dolog, ami félelmet kelt benned. disszonanciát okoz a gondolataidban. Nem tiszteli az élő környezetet, az ősök hagyományát, mely a természet rendjét és a kozmosz íratlan törvényeit követi. Hiányérzetet kelt benned, hogy csak akkor érezd jól magad, ha ezt vagy azt megvásárolsz és birtokolhatod. Nem emberléptékű hiszen elhiteti veled, hogy önmagadban nem vagy teljes. Nem akarja, hogy saját gondolatmintáid legyenek, hiszen, akkor nem tud uralkodni rajtad, befolyásolni...stb.hétfő, 13:27 · · 4
- Tamás Török-Zselenszky aki gyönyörködik a jóban, és a jókban, a jóság otthona... akit idegesítenek a jók, és allergiás a jóságra, az másnak az otthona, nem a jóságnak... így is mondják, akik mondják...hétfő, 13:27 · "}"> · 4
- Z. M. hmm, háát kifejleszthető a 3.szem, ha csukva van -ha nyitva, akko jól meg kell dörzsölni :) rá lehet gyúrni a megkülönböztető bölcsességre is.. term.vannak ehhez hasznos módszerek és megvalósító(tt) tanítók, HAJRÁ ;)hétfő, 13:28 · · 1
- V. K. A hatalom érzete, a szeretet energiahiánya miatt lép fel. Ha nincs meg a szeretet, valamit birtokolni akar. Csak az ego hiszi azt, hogy uralkodni tud a teremtett világ felett.hétfő, 13:35 · "}"> · 2
- Zs. Sz. hoppá! eddig nem is láttam, h ilyesmikről beszélgettek...well done V. & Tamás!, de ne feledjétek, h minden érmének két oldala van, s a dolgoknak meg sokkal több...and much to learn we still have...hétfő, 13:37 · "}">
- E. S. "A jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jobb legyél azoknál, akik rosszul bántak veled." - Paul Austerhétfő, 13:41 · "}"> · 1
- V. K. az érmének három oldala van fizikai síkon. persze. a negyedik dimenziótól jön a többi. :) Tanulással egyre több oldalát láthatjuk meg ugyanannak a dolognak. Itt most csak a gonoszság működési mechanizmusát szemléltettem egy bizonyos szinten.hétfő, 13:42 · "}"> · 1
- Zs. Sz. "Gonoszsággal" is lehet jót szülni...ha teszek egy dolgot ami egy ember szerint "gonosz" az kimozdíthatja őt bizonyos helyzetekből, ami később egy "jó" útra terelheti őt. Ezzel a "gonosz" tettemmel teszek vele "jót"hétfő, 13:46 · "}"> · 1
- V. K. A rosszindulatból való, vagy a nem tudásból fakadó ártás, nem azonos a gonoszsággal. Legalább is a fogalomrendszeremben teljesen mást jelent. A gonoszság nem tud jó útra terelni, csak a felismerés.hétfő, 13:50 · "}">
- Tamás Török-Zselenszky ... de csak, ha nem mást akar abba "torkolltatni", hanem önnön maga teljesedik jóváhétfő, 13:50 · "}"> · 1
- Tamás Török-Zselenszky tudásból eredő bölcsességgel, és bölcsességből eredő elengedésselhétfő, 13:56 · "}">
- Tamás Török-Zselenszky elengedést követő teljesedéssel, és teljességből adódó szeretettelhétfő, 13:56 · "}">
- Tamás Török-Zselenszky /// mennem kell a Nyugatihoz... bocs:) Minden jót! http://zselenszky.hu/
books/ le_kell_e_loni_az_elnokot.p df hétfő, 13:58 · "}"> - Z. M. jujj, vigyázz Zs., ez egotrükk, ne dölj be neki..! csak sovány vigasz,hogy: 'dehát a teher alatt nő a pálma, nem?' NEM! nem minden teher alatt nő szép, erős, egészséges pálma! nézz körül jobban a Világban.. OM MANI PEME HUNGhétfő, 14:10 · "}">
- Zs. Sz. A szavak félre értelmezhetősége, impressive, they are! De, köszönöm a figyelmeztetést - "Meditate on this, I will!" - Szép Napot!hétfő, 14:19 · "}"> · 1
- V. S. ez olyan mint az evolúciós kérdés :D nincs jó vagy gonosz... egy magasabb rendű univerzális erő az ami mutatja nekünk az utat... negatív és pozitív hullámú rezgésekből áll ez a világ... de ki tudja eldönteni mi a jó és gonosz? mi van ha a jó a gonosz és a gonosz a jó? ez megint néző pont , hit és vallás kérdés :) embere válogatja:)hétfő, 14:21 · "}"> · 2
- K. Cs. még ez a két mondat jutott eszembe: https://www.youtube.com/
watch?v=9nFTFoQiHk0 
www.youtube.comSZFE felvételi vizsgafilm 2011 "Lány" és "Hang": Hekler Melinda Hang: Tóth Lambert Minden egyéb: Kemény Lilihétfő, 19:35 · · 3 · - K. Cs. például erről onnét tudom, hogy "jó" hogy miután megnéztem, nem felejtettem el rögtön, hanem dolgozott bennem, eszembe jutott többször aztán napok során, mikor sétáltam kifelé a szűk,sötét udvarról, és fölnéztem a tízemeletes házak tövéből a falakkal határolt darabka kék égrehétfő, 21:27 · · 1
- Tamás Török-Zselenszky A rossz akarat létezik, de az önmagában lévő rossz csak illúzió. Mindegyik hozzászólónak igaza van. Zs. lovag, K. anya, V. népművelő... mindenki gondoskodó:). Csoda dolog ez. Ha kezdetben támadva próbálunk tudást kicsikarni az élettől, mire gondoskodók leszünk úgyis megszelídülünk.
S.! A vallás, a tudomány, a filozófia abban különbözik a bölcsességtől, hogy az első hármat az ember teremtette, találja ki, míg az igazságot látó, befogadó bölcsesség az embertől független; és azt nem kitalálja, megalkotja az ember, hanem megtalálja, megérti és befogadja. Valamint a megvilágosodást követően gondoskodón, segítőn felmutatja. Nem beavatkozva, hanem felmutatva, elérhetővé téve, szelídségben.hétfő, 21:29 · "}"> · 3 - Z. M. ammen :D
--------------------------------------------------
--------------------------------------------------- Szia!
Megismertem egy srácot, S. G., akivel elvileg Ti ismeritek egymást. Aztán ma pont azt mesélte, hogy tegnap írt egy dalszöveget, pedig nem szokott, mert nem tetszenek neki a szövegei, mert a dalszöveg ott kezdődik, hogy Nap...
- 22 órájaTamás Török-Zselenszky
- üdvözlöm:)